hetilap

Újhelyi István Fotó: S. L.

– Úgy tűnik, az utóbbi időben – közéleti szerepléseit illetően – nem annyira aktív, mint korábban. Tudatosan vonult háttérbe?

– Azt gondolom, kellőképpen sokat szerepeltem ahhoz, hogy rájöjjek: sokszor a háttérben végzett tartalmi munka fontosabb. A szegedi egyéni körzetemben, az alelnöki teendőim során a pártban, valamint népességpolitikai kormánymegbízottként sokszor napi tizenhét-tizennyolc órát dolgozom. Egy épesz? közéleti szereplő tudja, hogy a szereplésben és a tartalmi munkában mi a jó egyensúly. 

– Az ORTT nemrég készítette el új médiatörvény-javaslatát. Látta már? 

– Még nem. Sokféleképpen kísérleteztünk a médiatörvény parlamenti módosításával, de a Fidesz még a napirendre tűzésre sem volt hajlandó. Ezért is támogattam azt a kezdeményezést, hogy az ORTT készítse el a törvényjavaslatot, ami majd az Országgyűlés elé kerülhet. Szakmailag izgatottan, politikailag bizakodóan várom az anyagot. 

– Maga a javaslat nem nyilvános, de egyesek véleménye szerint az új szabályozás még inkább a politika alá rendelné a közmédiumok működését… 

– Meglepődnék, ha a szakértők ilyen javaslatot fogalmaznának meg. Ha azonban ez így van, akkor biztos nem fogja
elnyerni a tetszésemet. Látva a Magyar Rádió mostani helyzetét, ami kifejezetten a rossz szabályzásnak és a gátlástalan jobboldali politikai zsarolásnak köszönhető. A jobboldal évek óta "fogságban tartja" a rádiót. Sajnos a közrádiónak ma két értéke maradt: a politikát maguktól távol tartó munkatársai, valamint kincset érő archívuma. Szerintem a politikai befolyást minél távolabb kell tartani a médiától. 

– Újságírói körökben úgy vélekednek, hogy a nagy politikai pártok megegyeztek
a közmédiumokat illetően: a jobboldalé a közrádió, míg a Magyar Televíziót a mostani kormánypárt uralja. 

– Nincs ilyen megállapodás, és a politika működési logikájából adódóan nem is lesz. 

– A 2006-os választásokra a Fidesz a KDNP-vel köt szövetséget. Van-e Önöknél olyan forgatókönyv, hogy az MSZP a hátán cipelné be
az SZDSZ-t a parlamentbe?

– A közvélemény-kutatások szerint az SZDSZ-nek megvan az esélye arra, hogy bejusson a parlamentbe. A két pártnak a koalíciós kormányzásnál szorosabb együttműködése nincs napirenden. 

– De ha az SZDSZ nem jut be a parlamentbe? 

– Mi arra koncentrálunk, hogy a 176 egyéni választókörzet legnagyobb részében szocialista képviselők nyerjenek, az SZDSZ pedig az ötszázalékos küszöb elérésére koncentrál. Ebből a célból könnyen levezethető a választási stratégia is. Szegeden például én a két párt közös jelöltje leszek. 

– Az MDF szóba kerül mint koalíciós partner?

– A "normális jobboldalra" szükség van a magyar demokráciában. Szurkolunk az MDF életben maradásáért, de látva a "kövéri eszköztárat", nehéz dolga van Dávid Ibolya elnök asszonynak. 

– Mindkét párt véglegesítette a jelöltlistáit. A Fidesznél rengeteg új arc van, míg az MSZP többnyire a 2002-es választásokkor indított jelöltjeivel áll elő. 

– Az MSZP 98-ban és 2002-ben nagyon komoly generációváltáson ment keresztül. Ma az MSZP- frakció és a Fidesz-frakció átlagéletkora megegyezik. A Fidesznek valóban sok új jelöltje van, azonban ezek az emberek a szakadár demokratafórumosok, a kisgazda pártot eláruló egykori kisgazdák vagy a valamikori kereszténydemokraták közül kerülnek ki. Tehát ezek az új arcok nem is annyira újak. 

– Korábban úgy tűnt, hogy a 2006-os választás nem lesz annyira kiélezett, mint 2002-ben. Ugyanezek az elemzők ma azt mondják: a jövő évi politikai megmérettetés még nagyobb küzdelemmel fog járni, mint korábban. 

– A küzdelemtől nem félek, az eszköztártól azonban igen. Gátlástalan és az elmúlt választási ciklusokhoz képest is gyomorforgatóbb kampányra számíthatunk az Orbán–Kövér párostól.

– De feltehetően Önöket sem kell félteni. Szekeres Imre nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy az MSZP ideológiailag kiürült. Mint később kiderült, ezt nem egészen így értette. Mindenesetre többen állítják, hogy a baloldalnak – Európa-szerte – megújulásra van szüksége. Egyetért? 

– Igen, de a baloldal legalább keresi 21. századi képét, nem marketing, hanem tartalmi, ideológiai szempontból. A történelem során egy-egy ország életében ilyen útkeresések virágzó időszakokat eredményeztek. Miközben azonban a baloldal keresi megújulásának lehetőségeit, addig a jobboldal a mai napig nem tud az őskonzervativizmusával mit kezdeni. Például a népesedéspolitika területén a jobboldaltól csak meghaladott, százötven éves válaszokat kapunk, míg a baloldal a kor kihívásaira modern válaszokat kíván megfogalmazni.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek