Az elmúlt esztendőkben történtek kísérletek az államszervezet – nemcsak az államapparátus, hanem általában az egész közszolgálat – karcsúsítására. A kísérletek egy része azonban éppen, mert javarészt improvizációnak bizonyult, hamvába holt, másik részét sok esetben elég gyorsan visszavonták. Ha pedig nem ez történt, akkor ezeknek az intézkedéseknek jó része hatástalan maradt.
Sárközy Tamás egy szakszervezeti fórumon a közelmúltban kifejtette: őszre elkészül egy átfogó javaslat a kormányzat választások utáni felépítésére, mert ilyen típusú reformot Ausztriától Franciaországig mindenütt a választások után szoktak bevezetni. Bizonyos elemeket – például a közhasznú társaságok megszüntetését – természetesen előbb is végre lehet hajtani. Magához a kormányzat teljes átépítéséhez azonban nyilván csak a választások után lehet hozzáfogni. "A győztes politikai erő számára tehát ott lesz egy többvariációs javaslat, amit akár elfogad, akár nem, hozzá kell fognia egy ilyen szerteágazó munkához" – fogalmazott a professzor.
Az átalakítási javaslatok kidolgozását irányító kormánymegbízott úgy látja, legkorábban 2010-re hozható létre korszer?bben működő állam. Egyelőre három törvénytervezet készült el: az első a kormány felépítéséről, a második a költségvetési szervekről, a harmadik pedig az állami vagyonról szól. A javaslatok alapján egy egységes vagyongazdálkodási szerv jönne létre, továbbá a minisztériumok hatósági szerepköre minimálisra csökkenne.
A problémák sokrétűek.
A Miniszterelnöki Hivatalban 2001 óta nincs telefonkönyv, mert annyi a változás, hogy egyszerűen nem tudnak telefonkönyvet készíteni. Az Államigazgatási Főiskolán minden évben újra kell írni az országos hatáskör? szervek listáját, mert az 50-60 ilyen szerv annyit változik, hogy a tavaly kiadott könyvvel egyszerűen nem lehet dolgozni.
Ellentmondás feszül a jogállamiság és a hatékonyság között is. Magyarországon 1988 és 1995 között kiépült egy olyan jogállami intézményrendszer, amely a legkényesebb nyugati összehasonlításban is mindig dicséret tárgya. De amikor ezt kialakították, senki nem foglalkozott azzal, hogy ez az államszervezet mennyire hatékony, és főleg azzal nem, hogy mennyire költségérzékeny. 1988-ban a rendszerváltás elején a közszolgálatban – az állami vállalatok alkalmazottait nem számítva – 1 millió 50 ezer ember dolgozott. Ez a szám jelenleg valamivel 800 ezer fölött van, tehát 200 ezerrel kevesebb, mint 17 évvel ezelőtt. De az is látható, hogy míg a közintézményi – tehát nem a közhatalmi – szféra létszáma 300 ezerrel csökkent, addig a közhatalmi szféráé csaknem 150 ezer fővel növekedett. Ez azt jelzi, hogy az egyik oldalon lerobbanó közintézmények – kórházak, ahová beteg viszi a gyógyszert, iskolák, ahová a gyerekkel be kell küldenem a krétát – a másikon erősödő hivatalok találhatók.
Az állam Magyarországon ma nemcsak túl nagy, hanem túlontúl tagolt is. Ennek következtében nehezen koordinálható, ami lelassítja a döntéseket. Ha egy szervezetben a vezetők száma 30-40 – ilyen például a Miniszterelnöki Hivatal – akkor a koordináció következtében törvényszerűen lelassul a döntéshozatal. A "túláradó" egyeztetésben vagy elvész az intézkedés értelme, kilúgozzák, vagy az történik, hogy a politikus előkészítetlen, szubjektív döntést hoz. További hátrány a túlpolitizáltság, a politikai "érdem-javak" mértéktelen osztogatása. Ha megbomlik a menedzseri és a politikai elem közötti egyensúly, az a túlpolitizáltság. Európában, ahol parlamenti váltógazdaság működik, ott mindenütt törvényszerűen megtalálható a politikai patronázs, de ha ez "lemegy" osztályvezetői, csoportvezetői szintre, akkor olyan méret? fluktuációt okoz, ami állandósult bizonytalanságot teremt. S ez az államszervezet hatékonyságát rontja.
Szabó Endre, a Szakszervezetek Egyeztető Fórumának elnöke a Heteknek kifejtette, az a gond, hogy a politikusok sok esetben csak populista szempontokból hangoztatják az olcsó állam szlogenjét, és valódi, koncepciózus terveket nem tesznek le az asztalra.
Az nem nevezhető reformnak, hogy ötletszerűen elbocsátanak közalkalmazottakat, vagy váratlanul csökkentik az intézmények dologi kiadásokra fordítható keretét. Szerinte az ötletek általában az aktuális pénzügyminiszter javaslatain alapulnak, de valós eredményeket a közszolgálat modernizációjában, a közszolgálat ésszerűen takarékos és hatékony működésében ezek nem hoznak.
A "reformkormányokon" átívelő szükségességéről szólva Szabó Endre kifejtette: emlékszünk arra, amikor még a Fidesz volt hatalmon, és bizonyos közszférával összefüggő reformügyek akkor is napirenden voltak. A négyéves ciklusok rövidek erre, mire rászánták magukat, már nem lehetett kivitelezni a terveket. "Azt gondolom, hogy bármely kormány kormányoz 2006 után, a problémát az állam szerepéről és ebben a közszolgálatról, a velük szembeni kihívásokról és a közszolgálat megfelelőségéről igazából nem lehet félretenni" – tette hozzá a szakszervezeti vezető.
2005. 04. 29. (IX/17)
