– Egy évvel ezelőtt az MSZP támogatottsága mintegy ötven százalékos volt: innen nézve még nagyobb kudarcnak tűnik a harmincnégy százalékos eredmény. Mi lehet ennek a drasztikus népszerűségvesztésnek az oka?
– Általános jelenség, hogy egy adott kormány a ciklus első felében népszerű, majd elkezd veszíteni a támogatottságából. Az
Orbán-kormánnyal még ennél is kevésbé voltak elégedettek a választók félidőben – ugyanakkor az ő megítélésük nem volt annyira hullámzó, mint a Medgyessy-kabineté. Ebből a szempontból a szocialisták számára pech volt, hogy a választásokat éppen most rendezték, annak ellenére is, hogy az ünnepélyes EU-csatlakozás érzékelhetően hozott szavazókat a nagyobbik kormánypártnak. Más oldalról megközelítve, az MSZP talán éppen azon bukott el, hogy nagyon népszerű akart lenni. A jóléti intézkedések hátulütője ugyanis az, hogy újabb és újabb igényeket hoznak felszínre, amelyeket a gazdaság nem feltétlenül, vagy csak kárral tud kielégíteni. A kétszer száznapos programot követően a felméréseink azt mutatták, hogy a figyelem a gazdasági problémákra irányult, és tavaly nyáron – az EU-csatlakozási kampány lezárulása után – drámai mértékben romlott a lakosság gazdasági közhangulata. Ez nyilvánvalóan közrejátszott az MSZP támogatottságának csökkenésében. Ráadásul, amíg a kiábrándulás a kedvezőtlenebb társadalmi helyzetűeket "csak" a bizonytalanok közé sodorja, addig a magasabb státusú – politikailag aktívabb – társadalmi csoportokat az ellenzék táborába viszi. Ez történt a fővárosban is, ahol két éve óriási volt a várakozás a jelenlegi kormánnyal kapcsolatban – ennek azonban, úgy tűnik, a koalíció nem tudott megfelelni. Ezen kívül volt még egy oka a szocialisták vereségének: a kormányzati pozícióból folytatott negatív kampány, ami a Medián felmérései szerint sok MSZP-szavazót elriasztott. Ez akár néhány százalékot is jelenthetett mínuszban a szocialistáknak.
– A 2002-es parlamenti választások két fordulója között a még kormányon lévő Fidesz éppen negatív kampánnyal faragott jelentősen a hátrányából. Ez nem ellentmondás?
– A negatív kampány eredményessége nagyban függ az adott körülményektől. Olyan választásoknál, amelyeknek nincs kézzel fogható belpolitikai tétje – a mostani ilyen volt – ez inkább riasztja a választókat. Ellenben, ha van konkrét tét – mint két évvel ezelőtt –, a negatív kampánynak jelentős mozgósító ereje lehet.
– Magyarországon a szavazók minden politikai erőt "kipróbálhattak" már kormányzati pozícióban: egyik sem maradt ott négy évnél tovább. Ráadásul a választási ígéreteket illetően is eléggé szkeptikusak vagyunk. Melyek azok a tényezők, amelyek leginkább meghatározzák, hogy egy választópolgár kire adja le a voksát?
– A két nagy párt szavazói magja alapvetően két politikai kultúrához tartozik: a kádári kispolgári lét kultúrája áll szemben azoknak a kultúrájával, akik a Kádár-korszaknak inkább a hátrányait tapasztalták meg, vagy életkorukból adódóan nem abban az időszakban szocializálódtak. Ez egyben generációs törésvonal is, ami egyébként nemzetközi viszonylatban meglehetősen ritka. A választók egy másik csoportját az örök ellenzékiek alkotják. Jellemző rájuk egyfajta ésszerűséget nélkülöző politikai cinizmus. Fontosnak tartják a materiális
szempontokat, ám irreális elvárásaik vannak az állam gazdasági szerepvállalását illetően. Egyszerre "minden jót" pedig csak az ellenzék tud megígérni – a kormány felelősséggel ilyet nem tehet.
– A Fideszen belül aggodalmat keltett az MDF mandátumszerzése, pontosabban az ennek nyomán tovább erősödő önállósodási törekvések. Attól tartanak, hogy két év múlva a Fórum nem éri el az ötszázalékos küszöböt, és így a rájuk leadott jobboldali szavazatok kárba vesznek. Ön szerint megismételhető a mostani eredmény?
– Úgy gondolom, az MDF-nek nehéz lesz egybetartania a szavazóbázisát "élesben", amikor a választóknak majd Medgyessy (vagy utódja) és Orbán között kell dönteniük. Ugyanis a Fórum jelenlegi szavazótáborának nincs egységes politikai, szociológiai arculata, nem alakult ki belső identitása, nincs olyan kohéziós erő benne, amely összefogná. A pártnak szerintem elsősorban ezt kell megteremtenie ahhoz, hogy 2006-ban is sikeres legyen. A mostani jó szereplésében egyébként az is közrejátszott, hogy a szocialisták kampánya sok szavazót az MDF-hez sodort: őket riasztotta az MSZP, de a Fideszre sem szavaztak volna.
– Mitől és mennyiben változhat az MSZP és a Fidesz támogatottsága 2006-ra? Fel tudnak-e vajon a szocialisták "építeni" egy olyan vezetőt, akit sikeresen szembe lehet állítani Orbán Viktorral?
– Az EP-választás eredménye természetesen javítja a Fidesz 2006-os esélyeit. Itt ugyanaz a Fidesz győzött, amelyik két éve veszített, és ezzel helyreállt a párt Orbán-imázsa, a jelenlegi vezetés legitimitása. Az MSZP-nél nyilvánvalóan ellenkező előjel? hatása van az eredménynek, ám ez elindíthat egy megújulási folyamatot. Ugyanakkor kérdéses, hogy van-e egyáltalán olyan személy, akit Orbánnal szemben fel lehet építeni, bár erre nem is biztos, hogy szükségük van, hiszen az ő szimpatizánsaikban nincs igazán igény karizmatikus vezetőkre. Az MSZP, úgy tűnik, abban sem reménykedhet, hogy a választásokig megvalósulnának azok a reformok, fejlesztések, amelyeket ígértek: az egészségügyi reform, az autópálya-építések és a többi. Egy jobb gazdasági közhangulat azonban még átsegítheti őket a következő ciklusba.
2004. 06. 25. (VIII/26)
