Akciós lencseleves. A sor nem az áruházat ostromolja Fotók: S. L.
Blaha Lujza tér, ebédidő, karácsony és újév között. Négyszázan állnak sorba az ingyen lencselevesért. Az ünnepek miatt kis csomag is jár hozzá: gyümölcsrizs, zöldborsókonzerv, puding és egy üveg gyerekpezsgő (alkoholmentes).
"A Petőfi Csarnokhoz korán, tizenegy előtt mentem. Gyorsan megettem, amit adtak – nem emlékszem már, hogy micsodát –, aztán átmentem a Keletihez: ott nagyon finom lencsefőzeléket kaptam, pörkölttel. Onnan jöttem ide a Blahára sok társammal együtt" – mondja János, ötvenegy éves gáz- és központifűtésszerelő. Van lakása, gyerekei felnőttek, ő egyedül, alkalmi munkából él. Estefelé a teajáratokat látogatják, ez a napi program ünnepekkor – "tájékoztat". Közben arra leszek figyelmes, hogy egy idős hölgy gondosan m?anyag flakonba önti levesét, a flakon a retikülbe kerül, míg meglepetésemre egy idősebb, meglehetősen jól öltözött, ősz hajú úr inkább a konténerkukából öntögeti össze a maradékot, hogy aztán egy alkalmas helyen akkurátus mozdulatokkal megegye. Egy másik férfi egy sárga szemétgyűjtő tetején terít meg magának, illetve ráteszi a m?anyag poharát, tányérját. Lassan, megfontoltan kanalaz, időnként egy-egy falat kenyérrel kiegészítve, majd a maradék kenyeret – gondosan eltörölt m?anyag kanalával együtt – a belső zsebébe tűri. "Milyen volt a karácsonya?" – kérdezem az ebéd után, de most nincs ideje válaszolni: éhes maradt, és siet újra az ötvenméteres sor végére. Előtte egy jó erőben lévő férfi, erős dioptriás szemüveggel, aki egyáltalán nem hasonlít a hajléktalan többségre: van munkája (lakatos), lakása, de – mint mondja – a hatvanezer forintos fizetéséből nem tud megélni. Persze ebből lejön a gyerektartás, mert négy éve már elvált. Mellette "Tamás" áll, aki Heves megyéből érkezett: nem tudja fizetni háromszobás lakásának rezsijét, mert nincs munkája. "Hamarosan kikapcsolják a villanyt, a gázt, eladósodom és vége
" – magyarázza helyzetét. Itt most éjjel egy kapualjban alszik, nappal alkalmi munkákra vadászik.