hetilap

Nem kellett túl nagy zsenialitás ahhoz, hogy az ember belője, az idei október 23-a zajosabb lesz némiképp, mint a "polgári" éra idején, hiszen ekkora zakót, amit a jobboldal kapott vasárnap, nehéz némán, szemlesütve cipelni. Ezért történhetett, hogy Medgyessy Péter, sikeresen eltitkolva az időpontot a sajtó elől, reggel fél hétkor koszorúzta meg a forradalom hőseinek emlékművét. A féltitkos akció eredményével később szembesülő nemzeti érzelm? emlékezők kidobták a koszorúját a
biohumuszdombra, és "gyilkosok" felirattal ellátott fehér lepedővel borították be. 

A miniszterelnök után sorrendben a Fidesz jött, Áder János vezetésével, a parlamenti ünnepséggel párhuzamosan, MDF nélkül, pedig valaki nemrég kijelentette, hogy a polgári oldal egységesebb, mint valaha. Mint az ügyvezető alelnök mondta, részükről ez a "méltó főhajtás követelményének" való megfelelés, és persze bátorságuk jele, hiszen 1956-hoz az is hozzátartozik, hogy "az ember oda mer menni a 301-es parcellához". 

A felajzott népek minden bizonnyal a szabaddemokratákat várták, mert Kuncze Gábor és Mécs Imre feltűntével focidrukkereket megszégyenítő füttykoncert verte fel a csöndhöz szokott sírboltokat. Mécs Imre egykori ‘56-os elítélt felvette a kesztyűt. A hazaárulózásra és gyilkosozásra reagálva így szólt fújoló bajtársaihoz: "Mit kiabáltok? 1989 előtt egyikőtöket sem láttam a tüntetéseken. Szégyelljétek magatokat, hogy egy bukott kormány érdekében meggyalázzátok ezt a megszentelt helyet!" 

Fónay Jenő egykori halálraítélt, a Magyar Politikai Foglyok Országos Szövetségének elnöke érkezik. "Miért nem teccett előbb jönni" – kárhoztatják –, "az előbb azt mondta a Mécs, hogy semmik vagyunk." Beszélgetésbe is elegyedik a két veterán, visszafogottan nem értenek egyet egymással. A szabaddemokrata ‘56-os szerint a gyalázkodók barátaik emlékét taposták meg. Búcsújuk után egy rádióssal "osztozunk" Fónay Jenőn. Nem, nem ‘56-ot, hanem a halálos cellát élte át együtt Mécs Imrével, és az nem ugyanaz. Szerinte cellatársa a legnagyszer?bb emberek közé tartozott, de ez már a múlté, hiszen tavaly óta "csőcselékezik". "Én soha nem fogok összeveszni az Imrével, mert meg tudjuk beszélni négyszemközt is, de a társaim, akik fütyültek meg bekiabáltak, azok nem tudnak szavakkal válaszolni neki" – érvel a hangoskodók mellett. Különben sem Mécset fütyülték ki, hanem a koalíciót, melyet az igazi ‘56-osok nem tudnak elfogadni. Fónaynak egyébként sem tetszik a forradalom szoc-lib értelmezése, amely szerinte arról szól, hogy "miért bántjuk Bauer Tamást és Pető Ivánt az apjuk piszokságaiért". Az ő értelmezése a következő: "Akkor az én gyerekeimet miért nem vették fel az egyetemre?" Tovább azonban nem tudunk beszélgetni, mert egy korosodó hölgy rájön, hogy provokátor vagyok, és ennek hangot is ad a körénk gyűlt ötvenfős tömegben. Mutassam a sajtóigazolványom. Mutatom. "Biztos hamis – állapítja meg –, ma már könnyen lehet ilyet hamisítani." Nemzetiszín? karszalagba öltözött srác siet segítségére: "Ezeknek semmilyen erkölcsi alapjuk sincs, hogy idejöjjenek koszorúzni." Hogy neki honnan van, váratlan és a pillanat hevületéhez képest kínosan hosszú gondolkodásra készteti. "Magyarországon csak a Magyar Nemzet és a Demokrata az igazi jobboldali újságok" – foglalja össze a helyzet tanulságait egy tagbaszakadt tag, és kifejezésre juttatja, hogy csak azért sem üt meg, mivel tudja, kizárólag ezért provokálom őket, hogy aztán leírhassam. 

Litván György és Kende Péter történészek jönnek kifelé az emlékműtől. Ők úgy vélik, hogy a csőcselék szó nem tűnik erős kifejezésnek akkor, ha valaki temetőben így kiabál, mint polgártársaink. Tehetetlenségüket üvöltötték ki – mondják, mivel vasárnap megint megszégyenültek. Ugyanakkor furcsa, hogy akik itt jobboldaliaknak mondják magukat, viselkedésükkel aláírják a Kádár-rezsim bíróságainak ítéleteit: azokat kommunistázzák, akik a kommunisták börtönében ültek.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek