A felszólalások címe is beszédes: míg Várhegyi Attila (Fidesz) "Magánbűnök és közerkölcsök" (bekiabálás az MSZP-től: "Pont te, Attila?") nevében protestál az Operaházban történt vezetőségváltás ellen, addig Varga Mihály (Fidesz) azt állítja, hogy "a hazug miniszterelnököt is hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát". Tóth Károly (MSZP) azt üzeni az ellenzéknek egy jobboldali politikus állítólagos katonai besúgó volta kapcsán, hogy "aki másnak vermet ás, maga esik bele", Gusztos Péter "Alcsút feltör" címmel a térségnek juttatott milliárdokat teszi szóvá, másnap Áder János (Fidesz) dörgedelmei ("Mi lesz itt?") hangzanak el, melyeket ezután Szekeres Imre (MSZP) kezel.
Áder azt állítja, hogy a szocialista hatalomgyakorlás módja ma is a következő: "Fejezd le a közigazgatást, szálld meg a médiát, folytass gátlástalan hazugságpropagandát, a rendőrséget működtesd politikai megrendelésekkel, járasd le, vagy semmisítsd meg ellenfeleidet, és minden eszközzel tedd kiszolgáltatottá, tedd alattvalóddá az embereket." Szekeres Imre az MSZP oldaláról visszadobja a labdát: "Amikor felsorolta azokat az ismérveket, amelyek az 1947 utáni diktatórikus rendszer ismérvei voltak, előttem egy ijesztő kép pörgött le: mind az öt ismérve pontosan megfelel a Fidesz kormányzásának."
Papp János (MSZP) azt teszi szóvá, hogy az MFB korábbi vezetésének döntése nyomán több mint 400 millió forinttal támogatta egy Alcsútdoboz közeli vállalkozó panziójának építését, míg Gusztos Péter (SZDSZ) felháborítónak tartja, hogy a negyvennégy pályázó közül ez a térség kapta a legnagyobb – 2,72 milliárd forint – összegű, belvízelvezetéssel kapcsolatos címzett támogatást, ahol – Gusztos szerint – a volt miniszterelnök és felesége mintegy ötven hektár földet vásárolt tavaly.
Kuncze Gábor (SZDSZ) frakcióvezető – mint mondja – nem arról akar beszélni, hogy a különböző minisztériumok az éves fejlesztésekre kijelölt költségvetési források 90-95 százalékát már elköltötték, hanem inkább a Széchenyi kiüresedett kasszáját furcsállja, mert ez azt jelenti, hogy tizenöt-huszonötezer vállalkozó feleslegesen költött a pályázatra.
Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter azonban "megnyugtatja" Kunczét: a Széchenyi terv esetében május végével nemcsak az idei előirányzott keretet költötték el, hanem a jövő év terhére is lekötöttek 126 százalékot. A miniszter ígérete szerint július végére összeállítja a tárca a pályázatok "Fehér könyvét", amelyben áttekinthető lesz: ki, mikor, mennyit kapott – és az is könnyen kiolvasható lesz, hogy az egyenlők között "kik az egyenlőbbek".
Varga Mihály képviselő kétségbe vonja Medgyessy Péter szavahihetőségét, és felteszi a kérdést, mit csinált a miniszterelnök 1977 és 1980 között, az IMF-csatlakozás előtt, hiszen "Marjai József volt miniszterelnök-helyettes egy napilapnak úgy nyilatkozott: nem emlékszik az Ön IMF-fel kapcsolatos, 1982 előtti szerepvállalására. Kiss Elemér kancelláriaminiszter felhívja a figyelmet arra, hogy Marjai és Medgyessy két, eltérő területen dolgoztak, hiszen Medgyessy pénzügyminisztériumi osztályvezető volt akkor, így egyáltalán nem kellett, hogy mindent tudjanak egymásról.
Turi-Kovács Béla (MDF) Pénzért, csak pénzért címmel szintén a miniszterelnököt veszi célba: "Mi volt az indoka annak, hogy 1978-ban, amikor a szovjet birodalom teljes fényében regnált, a polgári előmenetel helyett ügynökként – bocsánat: titkosszolgaként – akart előbbre jutni? Csak nem a pénz? – teszi fel a kérdést, majd így folytatja: – Nem véletlen, hogy nekem is – talán a koromnál fogva – az a régi, kedves kuplé jut eszembe, hogy: A pénzért, a pénzért
" Bekiabálás az MSZP oldaláról: "Énekelj, Béla, énekelj!" Turi-Kovács azonban megkímélte ettől a Tisztelt Ház és a média hallgatóit.
2002. 07. 05. (VI/27)
