A főherceg csillagokat látott

Habsburg Ottó feleségével és fiával, Györggyel, Erdő püspök oldalán az Opus Dei-emlékkonferencián Fotó: Somorjai. L.

A Tudomány, hit és egyetem címmel megrendezett konferencia egyik célja az 1975-ben elhunyt alapító októberre tervezett szentté avatásához kapcsolódott. Ennek jegyében valamennyi felszólaló méltatta a spanyol Josémaría Escrivá tevékenységét, amellyel hozzájárult a katolikus egyház befolyásának megerősödéséhez Európában. Dr. Nagy Péter docens, a Debreceni Egyetem Matematikai és Informatikai Intézetének igazgatóhelyettese szólt arról, hogy a több felsőoktatási intézményt alapító Opus Dei mintát alkotott a katolikus egyetemek számára. A középkori egyetem mintájára egy ilyen intézmény egyszerre a hagyományos gondolkodás és a katolikus ortodoxia bástyája, miközben bátran él társadalmi és tudományos változások nyújtotta új lehetőségekkel. Nagy Péter bírálta a liberális személyiségfelfogás szerepét az oktatásban, mivel ez szerinte ellentétes a sokoldalú embereket képző, katolikus univerzalista szemlélettel.

A konferencia házigazdájaként Erdő Péter rektor példaként említette a közelmúltban Bolyai-díjjal kitüntetetett Roska Tamás agykutatót (az Opus Dei-konferencia egyik védnökét), aki kutatásaival ismét felhívta a figyelmet a különböző, egymástól távoli ismeretek összekapcsolhatóságára.

A rektor ehhez hozzátette: meggyőződése, hogy a jövőben csak azok a szakemberek lehetnek sikeresek, akik a "valóságot újra egységként látják", és emellett "intenzíven foglalkoztatja őket az istenkérdés is". Ezért a társadalomtudományokban véleménye szerint a modern pszichológia és szociológia által lenézett teológia szerepe és tekintélye növekedni fog.

A konferencia legnevesebb előadója Habsburg Ottó főherceg volt, aki a rendezvényre feleségével, Regina hercegnővel és fiával, a Magyarországon élő Habsburg György főherceggel érkezett. Köszöntőjében Erdő Péter kifejezte háláját mindazért, amit Habsburg Ottó a "népünkért és egyetemünkért tett". Felidézte a főhercegnek a PPKE 1994-es őszi évnyitóján mondott szavait, miszerint Európa azon fogja lemérni Magyarország demokratizálódását, hogy a katolikus egyetem nem sorvad el. A rektor szerint ezzel sikerült elejét venni, hogy a nehéz időkben (a balliberális kormány idején) az egyetem megtorpanjon. Ezt követően felkérte, hogy a "királyi felség" tartsa meg előadását. Habsburg Ottó – aki a monarchista feudális titulus ellen egy szóval sem tiltakozott – hosszú politikai pályafutása legjelentősebb eseményeként említette azt, hogyan sikerült keresztény jelképet választani az egységesülő Európa számára. Elmondta, hogy az Opus Dei alapítójával Rómában egy ízben hosszan elbeszélgetett arról, hogyan lehetne "megmenteni Európa lelkét". Escrivá atya felhívta a figyelmet arra, hogy Európának katolikus értékekre van szüksége. A keresztény jelképek használatát azonban "ellenségeik" – például a Habsburg Ottó által "istengyűlölő, ördögi" politikusként jellemzett Anthony Eden brit külügyminiszter – ellenezték. Az osztrák főherceg, aki a Páneurópai Unió elnökeként rendszeres kapcsolatban állt az európai vezetőkkel, Strassbourgban, egy baráti találkozón döntötte el, hogy az unió jelképének a tizenkét csillagot javasolja. Habsburg Ottó a konferencia közönségét beavatta a jelkép rejtett értelmébe, amit úgymond "nagyobb nyilvánosság előtt" sohasem ismerne el. Eszerint a tizenkét csillag nem a tagállamok számát jelzi (amint azt a közvélemény felé hangsúlyozzák), hanem "keresztény jelkép": a Fatimai Szűz csillagkoronájának mása.

A katolikus hívek politikai szerepvállalása kapcsán Habsburg Ottó hangsúlyozta, hogy az Opus Dei ebben is újat hozott. Escrivá nem tiltotta követőit a politikától, ám nem írta elő számukra, hogy melyik oldalt támogassák. A szervezet tagjai ezért a harmincas években Spanyolországban éppúgy segítették a köztársasági oldalt, mint a katolikus klérus által hivatalosan támogatott Franco tábornok monarchistáit. Az Opus Dei előnye ma is – mondta Habsburg Ottó –, hogy a céloknak megfelelően tagjain és szimpatizánsain keresztül egyaránt befolyásolni tudja mind a jobb-, mind a baloldali pártokat. A fontos ebben – hangsúlyozta a főherceg –, hogy bárhol állunk, "tisztában legyünk: a mi vallásunk az igazi vallás".

Ugyanezt az elvet hangsúlyozta az ökumenizmussal kapcsolatban is. "Vannak, akik tévesen azt gondolják, hogy

a más meggyőződésűekkel a párbeszéd célja a saját hitünk valamiféle felpuhítása. Mi nem változunk semmit, de másokat meg tudunk változtatni. Ezért kell nyitottságot mutatni feléjük" – figyelmeztetett a főherceg, aki ebben a stratégiában is az Opus Deit állította példaként hallgatói elé. Előadásának zárórészében Habsburg Ottó szólt a béke akadályairól. Ennek fő okát abban látja, hogy az emberiség úgymond "képtelen lett a békére", amit az első és a második világháború utáni "rossz békekötések" is jeleznek. Habsburg Ottó név nélkül bírálta az Egyesült Államok, Oroszország és Izrael mai politikáját, mivel az iszlám vallású ellenségeikkel szembeni fellépésük a "bosszú logikáján" alapul. Az iszlám – bár lát "gondokat" ebben a vallásban – a főherceg szerint éppenséggel nem fenyegeti a világot, hanem jótékony hatással van arra a keresztényekkel és zsidókkal való párbeszéden keresztül. Ennek bizonyítékát látja Habsburg Ottó abban, hogy harmadmagával – a dominikánus rend főnökével és egy rabbival együtt – tagja az Iszlám Konferencia Tanácsának is.

Az Opus Deiről szóló sorozatunk korábbi cikkei: