Arccal a centrum felé

Medgyessy Péter a nemzeti kiegyezés híve Fotó: V. Sz.

"Program a nemzetnek" címet viselte maga a kongreszszus, ami azt jelezheti, hogy a stratégák a centrum irányába szeretnék tájolni a pártot. Szekeres Imre fogalmazta meg ezt, bár személye – legalábbis a koreográfia szerint látszólag – nem tartozott a fő áramba. "Ideje váltani Magyarország demokrata elitjének, és én ebbe beleértem az összes demokratát, a fórumosokat, a nemzeti és a baloldali liberálisokat, sőt a Fidesz »galambjait is«. Történelmi feladat, hogy a szociáldemokraták vezetésével nemzeti konszenzus jöjjön létre." Medgyessy Péter megválasztása előtt elmondott beszédében azt hangsúlyozta, hogy törekedni fog a megbékélésre, egy új nemzeti kiegyezés megvalósítására. Ehhez befogadják a liberális értékeket. A választási program fő irányai címet viselő kongresszusi anyagban is azt hangsúlyozták, hogy "az MSZP egyszerre a nemzeti hagyományok és az európai jövő pártja".

A felszólalásokból kirajzolódó Fidesz-kép persze nem a megbékélés jegyeit hordozta. Ugyanis egy a kormányzati hatalommal visszaélő, korrupt, bosszúlló, arrogáns, törvénysértőnek leírt kép rajzolódott ki abból. Például Nagy Sándor szerint a Fidesz politikai mentalitása "arról szól, hogy tulajdonképpen minden eszköz megengedett: nyílt kormányzati beavatkozás olyan területre, ahol a kormánynak semmi keresnivalója, törvénysértés, félelemkeltés, politikai-gazdasági klientúraépítés". (A retorikai "háborúról" lásd később)

A szervezők szemmel láthatóan nagy hangsúlyt tettek a fiatalok felvonultatására. Általában egy "idős" felszólalóra jutott egy fiatal. Persze változó minőségben. Volt olyan felszólalás, amit "ahogy Szamuely szolnoki bevonulásakor mondhatta" stílusúnak értékeltek az újságírók. (CopyRight Vágvölgyi B. András). Aztán volt korrekt, européer, mégis unalmas hozzászólás. De akadt színes is. Mindenesetre fura akusztikája volt, ahogy egy-két 25-30 éves, a politikai nyilvánosság előtt gyakorlatilag ismeretlen fiatal azt üvöltözi, "le fogjuk váltani Orbán Viktort". Az biztató lehet – legalábbis a stratégáknak –, hogy akadtak, akik a "rogánantali" magabiztossági szintet elérték. A "megcsinálható" fiatalok közül pedig választhatnak.

Korábbi szocialista gyűlésekhez képest több liberális, illetve úgynevezett független értelmiségi is – bizonyára demonstratív okokból – tiszteletét tette. Így például Szegvári Katalin újságíró, Lévai Katalin szociológus, Jancsó Miklós filmrendező, Kállai György színész, Bacsó Péter filmrendező, Tamás Gáspár Miklós filozófus.

Korábbi szocialista dzsem-borikhoz képest több volt az úgynevezett esemény. Amikor a fotósok öltönyös politikust akció közben örökíthetnek meg: Medgyessy bemegy a sajtószobába és leül a zsurnaliszták közé, Göncz Árpád egykori köztársasági elnök ünnepi vendégként a csúcsponton bevonul (látványos és szívélyes kézfogás, az egykori köztársasági elnök barátilag leül Medgyessy felesége mellé). További kattintás: Medgyessy Péter az előtérben találkozik és barátságosan diskurál Bodrogi Gyula színészszel. A fotósok és operatőrök erre beindulnak. Egyébként több szocialista politikus is megjegyezte: teljesen új, hogy egy politikusuk a feleségével együtt jelenik meg egy ilyen rendezvényen. Mindez jelzi azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az MSZP tesz, hogy felvegye a PR-versenyt a Fidesszel.

Az látható, illetve inkább hallható volt, hogy igyekeztek a retorika területén komoly elégtételt venni a fiatal de-mokratákon. Gondolom, fájón emlékezetes lehet Orbán Viktor kongresszusi beszéde: "Vajon a polgári Magyarország jövőképével szemben miért nincs nem egyszerűen csak versenyképes, hanem egyáltalán értékelhető másik jövőkép? Persze néha ti is nagy zsivajt hallotok. Ilyenkor azt tanácsolom, hogy Mark Twain gondolatát idézzétek fel, hogy a zaj semmit sem bizonyít. Egy tyúk néha akkora ricsajt csap, mintha aszteroidát tojt volna. Mienkkel versengő másik leírása a kívánatos jövőnek tehát nincs, legfeljebb kákán csomót keresés, élő fába való belekötés, politikai epeömlés, esetleg a múltból föltörő atavisztikus munkát, kenye-

ret, »dipótáskás« szónoklatot." Rogán Antal, a Fidesz újonnan megválasztott elnökségi tagja pedig a parlamentben "cirógatta" a szocialistákat: "Magyar Szocialista Párt az a párt, amelynek vezetői mind egyénileg, mind pártszerűen hajlamosak pénzért feladni elveiket. Más időpontban, de ugyanitt: "Az MSZP miniszterelnök-jelölti posztjáért kiérdemesült múmiák versenye zajlik."

Kovács László bonmot-jai pedig válaszul így szóltak: "Családtámogatás elsősorban a kormányoldal vezető politikusai családtagjainak támogatását, jól fizető állásokba ültetését jelenti.() A miniszterelnök nemrég büszkén állította, hogy a kormány három év alatt hat esztendő munkáját végezte el. Két területen ez biztosan igaz. Az egyik a korlátlan és ellenőrizhetetlen hatalom, valamint klientúra építése. A másik a közpénzek lenyúlása. () Az Illés-Omega-Metró koncerten az egyik sláger, a Sárika végén elhangzott a kérdés: Happy End nincs? Sajnos van."

A FKgP és a Fidesz viszonyát pedig Kovács úgy értékelte, hogy a Fidesz felrúgta a kisgazdákkal kötött koalíció "csaknem három éven át megbízhatóan működő aranyszabályát, a leben und leben lassen, azaz élni és élni hagyni mintájára kialakított lopni és lopni hagyni elvet." A sokat vitatott olimpiáról szóló gondolatmenetét a pártelnök úgy "húzta meg":"a Fidesz csapatának jó esélye lenne a hétpróbában vagy a blöff-tusában."

Horn Gyula epésen megjegyezte: "Ideje felnőttekre bízni a kormányzást, már csak azért is, mert a kormányzás nem gyerekjáték." Szekeres Imre szerint pedig "a Fidesz kusza szövetségi kapcsolatokkal küszködik, legfőbb tartalékait 2002-ben a szalonképtelen újfasiszta hordák adják". Lendvai Ildikó a kormány kultúrpolitikájáról szólva az alábbit mondta: "Divatba jött a brókerbarokk, cifrakantárral." A 26 éves Nagy Nóra elnökségi tag az Orbán-kormányt cirkuszi mutatványosokhoz hasonlította, azzal a különbséggel, hogy míg Rodolfó elismerte: "Figyeljék a kezemet, csalok!", addig a Fidesz nem mondja: figyeljék a kezemet, lopok! A bűvészvarázslat másik oldala pedig, hogy a rátartiság, kevélység megfér (Orbán) jóságos maszkja alatt.

A szimbolizmus egyébként ráült – főleg a harminc év körüli szónokoknál – a felszólalásokra. Az egyik fiatal a Fideszt olyan sárkányként aposztrofálta, amit le kell győzni, míg egy másik hozzászólás szerint a Fidesz nem más, mint egy pelenka, amit egyszerűen ki kell cserélni. Egy hölgy pedig a polgár szót általa Fideszre vonatkoztatható betűszóként értékelte: Pol-Gá-Ro-K azaz Politikai Gátlástalanok Rokoni Közössége.

A Fidesz bizonyított