Orbán Viktor miniszterelnök. Fellélegezhet? Fotó: Reuters
Orbán Viktor kívánatosnak nevezte, hogy Torgyán József lemondott pozíciójáról, mert "nem várható el senkitől, hogy miközben vezeti pártját, támadások érik őt és családját, tárcája ügyeire is figyelni tudjon". Az agrártárca pedig – ahogy a miniszterelnök mondta – történelmi lépték? feladatok előtt áll. Orbán Viktor mind a tájékoztatóján, mind az M1 Aktuális cím? műsorában hangsúlyosan szólt a gazdákhoz, hogy e kormánykoalíció fontos vetülete a vidéki emberek képviselete.
Torgyán József a fia elleni "értelmetlen és embertelen" támadásokkal indokolta lépését, kifejtve, hogy azok célja az ő eltávolítása és a koalíció gyengítése volt. "Az én ártatlan gyermekemet azért támadják, mert engem el akarnak távolítani" – mondta az FKgP vezetője.
Enyedi Zsolt politológus Torgyán József lemondását beismerő vallomásnak tekinti. Megítélése szerint ugyanakkor bámulatos bűvészmutatvány volt Orbán Viktor részéről, hogy úgy szabadult meg egyszerre sikeresen a számára kellemetlenné vált kormánytagtól, hogy ő maga nem sározódott be, sőt még finoman segítette is a kisgazdapártból kilépőket, megőrizve mind a távolság látszatát, mind pedig a koalíciós párton belüli támogatottságát.
Torgyánnak a politológus szerint most már nem a pártján kívüliektől kell félnie, hanem a párton belüliektől, hiszen "a vidéki kisgazdák is nyilván felkapják a fejüket, hogy megrendült a főnök pozíciója". A nagy kérdés tehát az: képes-e az elnöki szék megőrzésére. Noha a média rendszeresen gúny tárgyává tette Torgyán Józsefet, megvan a képessége arra, hogy vészhelyzetben nagyon radikális fellépéssel újra maga mögé állítsa azt a magát elnyomott kisebbségként definiáló réteget, akiket nem érdekel, mit ír az újság, nem törődnek sem a közvéleménnyel, sem az elittel, hanem mindig "az odamondogatós legényre szavaznak" – fejtette ki Enyedi.
"Torgyán József »nem éli túl« ezt a politikai vihart" – állítja Fritz Tamás politológus, aki szerint olyan erjedési folyamat indult el a pártelnök környezetében, amely szinte visszafordíthatatlan, mivel a kisgazda szavazók igen érzékenyek arra, ha vezetőjük morálisan szenynyeződik be.
Fritz szerint Torgyán Józsefnek jelentősen csökkent az a pozíciója, hogy javakat oszszon, gyengülése miatt a közeljövőben szinte napról napra újabb botrányok várhatók környezetéből, hiszen a kisgazda tábor mindig valamilyen érdek mentén sorakozott föl mellette. Magyarországon jól körvonalazható egy bizonyos tendencia – véli a politológus –, melynek értelmében, ha valaki elbotlik, és ráadásul magas pozícióban botlik el, akkor egykori társai végeznek vele.
A koalíció mégis megmarad
– mondja –, mivel a mostani kisgazdapártban sok a megélhetési politikus, akik ugyan nem korruptak, de egzisztenciálisan függnek a politikától, ezért elemi érdekük a kormánykoalíció támogatása.
Török Gábor politológus másképpen vélekedik. Szerinte egy olyan megoldás született, amelyben "a kecske is jóllakott, a káposzta is megmaradt". Torgyán József úgy ment el, hogy ő maradt a pártelnök, ráadásul még nagyobb mozgástere is maradt. ( Torgyán szabadabban indulhat vidéki előadókörutakra, több ideje maradhat a pártépítésre, így – például a pártélet szempontjából kulcsfontosságú – a 2002-es képviselőjelöltek kiválasztására és az országos lista összeállítására – a szerk.)
Török szerint egyébként nem önként mondott le a kisgazda vezető, hanem a miniszterelnök vette rá, de nem biztos, hogy ez csak előnyökkel jár a koalíció szempontjából. "A miniszterelnök úr beszédében abszolút nem ítélte el Torgyán Józsefet, ezért úgy gondolom, hogy 2002-ig ő marad az FKgP elnöke. Hangsúlyozom, köztes megoldás született, és kiszámíthatatlan, mi várható az elkövetkezendő tizenöt hónapban" – értékelte a kialakult helyzetet Török, majd megjegyezte, hogy ez a modell sok mindenben hasonlít a KDNP "bedarálásához", annyi különbséggel, hogy a mostani esetnél a kormányzás teljes súlya ránehezedik a koalíciós pártokra.
A Fidesz kommunikációs zavaráról árulkodik az, hogy Telkiben Kövér László még blöffnek nevezte Torgyán József esetleges távozását a kormányból, és Borókai Gábor kormányszóvivő még – a múlt hét végén ugyancsak – ironikusan válaszolt Demszky Gábor kormányzati körökre hivatkozó bejelentésére: Torgyán megy. Kellemetlen lehet az is a legnagyobb kormánypárt számára, hogy mind az MSZP, mind az SZDSZ korábban felszólította Orbán Viktor miniszterelnököt a leváltásra. Bár Orbán a rendkívüli sajtótájékoztatóján ezekre a felszólításokra csak mint nógatásra utalt, mégis kérdéses, hogy a közvélemény előtt ez miként hat.
Az SZDSZ megkönnyebbüléssel vette tudomásul Torgyán lemondását, mert kezdettől fogva alkalmatlannak tartotta az agrártárca vezetésére. "Ez a megkönnyebbülés azonban későn jött, mert Torgyán olyan káoszt hagyott maga után, melynek rendbetételéhez össznemzeti összefogásra van szükség" – mondta a Heteknek Szent-Iványi István frakcióvezető. A szabaddemokraták egyébként a Torgyán által megnevezett Gyimóthy Gézát is alkalmatlannak tartják az agrártárca vezetésére. Demszky Gábor pártelnök lapunkhoz eljuttatott közleményében a miniszterelnök felelősségére is kitért: "Orbán Viktornak az egész ország előtt be kell vallania, hogy Torgyán Józseffel bűn volt koalícióra lépni."
A szabaddemokraták nevetségesnek tartják a lemondás hivatalos indokát, vagyis azt, hogy Torgyán a személyét, családját és pártját ért folyamatos támadások miatt nem tudott kellő intenzitással foglalkozni minisztériuma ügyeivel. Szent-Iványi István szerint cserébe azért, hogy Torgyán ezúttal úgy távozott a kormányból, hogy nem robbantotta szét a koalíciót, folyamatban lévő botrányait illetően "kormányzati tapintatra" számíthat.
Csúcs László "lázadó" kisgazda úgy értékelte, hogy "ezzel vége Torgyán ámokfutásának, de az még nyitott kérdés, hogy mi lesz a folytatás". Csúcs szerint Gyimóthy esetleges kinevezése a torgyáni politika folytatását jelentené az agrártárca élén, ezért elképzelhetetlennek tartja, hogy Orbán miniszterelnök igent mondjon erre a kinevezésre. Egyébként az MSZP-, az MDF-, a MIÉP- és a Fidesz-frakcióban megtalálható MKDSZ vezetői is úgy nyilatkoztak, hogy örülnek Torgyán lépésének.
2001. 02. 10. (V/6)
