"Ha nincs baj, nem kell keresni" – tartja a mondás, és milyen igaza van. A
kezdeti lendület energiáit felemésztette az ügy katolikus vonatkozásának elleplezése,
ám amikor nálunk is átpukkadt a hallgatás buborékja, gyorsasági verseny indult a
figyelemelterelésben. Ebben újra az a Blikk bizonyult a legjobbnak, aki a tavaly nyáron
történt Kén utcai anya-lány öngyilkosság kapcsán – valószínűleg a mostani
esethez hasonló "füles" alapján – váltig állította, hogy a tetemek mellett a
Hit Gyülekezetének kiadványait találta a rendőrség. Természetesen kiderült, hogy
cirka 500 szakácskönyvön kívül semmilyen szakrális szakirodalom nem volt a lakásban,
a bocsánatkérés azonban elmaradt.
E mostaninál is ők jeleskedtek. Március 27-ei számukban dupla oldalt szenteltek a veszélyes
szektáknak, amelyekről megtudhattuk, hogy öngyilkosok, egyre szaporodnak,
fegyverkeznek, és vezetőik lenyúlják a naiv híveket. Az ugandai mellett másik három
megrendítő külföldi esetet is bemutattak, kellően morbid képekkel tarkítva, ám a
magyarországi párhuzamot taglaló részben, hazánk hivatalosan bejegyzett több mint
300 egyháza közül csak a Hit Gyülekezete és a pünkösdiek hangzanak el tételesen.
A cikk érdekessége, hogy a legszaftosabb kijelentéseket Tomka Miklós vallásszociológus,
az MTA Filozófiai Intézetének főmunkatársa mondja, aki nyilatkozata másnapján
beleolvasva a beolvasó olvasói levelekbe értesült arról, hogy mit nem mondott. Miután
beszerezte az általa érthető okokból nem olvasott
lapot, szembesült saját mondatainak reciprokával. Elmondása szerint az őt kutyafuttában
felhívó újságíró már készen volt az "anyaggal" és pusztán egy-két szakértői
mondatra volt kíváncsi. A szájába adott újságírói vélemények azonban kivétel nélkül
tökéletes ellentétei a telefonban elmondottaknak, ezért Tomka, akit szakmai hitelrontás
és blamázs ért, helyreigazítást követel.
Talán neki sikerül. Bár a helyreigazítások népszerűségi mutatóit ismerve ez "annyi,
mint halottnak a csók". Nota bene: az eset nem használt az amúgy is megtépázott
sajtószakma presztízsének.