hetilap

– Elnök úr! Nemrégiben azt nyilatkozta, hogy a parlamenti vitastílus egyre inkább durvul a koalíció és az ellenzék között, amit ön nem tart helyesnek. Nyilatkozata óta egyre durvább felszólalások hallhatók. Mi a magyarázata annak, hogy a parlamenti hangnem idáig jutott?– Ebben a vonatkozásban szeretném a tárgyilagosságot megőrizni, de annak említése nem maradhat ki, hogy – politológusok állítása szerint is – az MSZP nem ellenzékre termett, hanem egy hatalomgyakorló párt. Még mindig nem tudta feldolgozni az 1998-as választási eredményt, készül a visszavágásra. Ahogyan a mostani pártkongresszuson is elhangzott: program még nincs, de a kampány már megkezdődött. Sajnos a kampányt kicsit a stílus durvasága is jellemzi, hiszen ebben hangzott el a Gömbös-kormányhoz való hasonlítás és alaptalan vádaskodások. Lassan már bírósághoz kell fordulni helyreigazításokért. Én nem szeretem az egymásra mutogatást. Nem állítom azt, hogy a koalíciós pártok részéről nem követtek el hasonló stílustalanságot, de az nem jó, hogy az adok-kapok jegyében zajlik a küzdelem. Itt kiütéses győzelmet nem lehet aratni. – Mennyire tartja ön reálisnak azt, hogy ez a jelenség – egyes lapok, illetve politológusok állításainak megfelelően – a jövőben nem csökkenni, hanem súlyosbodni fog?– Ebben nem maradunk el a többi jogállam parlamentjétől. Az olasz parlamentben már verekedtek is, az örmény parlamentben már lőttek is, a spanyol parlamentben egyszer egy ezredes pisztollyal járkált fel-alá. A különbség csak az, amit egy politológus megfogalmazott, hogy a világ minden jogállami parlamentjében a felszínen a látszat az ellenségeskedés, amely még gyűlölködésbe is átcsap, de a látszat alatti valóság – az érdemi dolgokban – a konszenzuskészség. Nálunk az a baj, hogy a felszíni látszat és az alatta bújó valóság között nincs nagy különbség. Például a Horn-kormány az utolsó fél évében elkészítette az ügyészség kormányfelügyelet alá helyezésének törvényjavaslatát, de nem nyújtotta be, mert meg akarta várni a választásokat. A jelenlegi kormány benyújtott egy garanciális szempontból sokkal hatékonyabb törvényjavaslatot, de azt mondták, rossz kormány alá nem helyezik az ügyészséget. Azonban ezzel a bűnüldözésben részben eszköztelenné tették a kormányt. Tehát vannak olyan szakmai viták, amelyek elvi álláspontok mellett megrögződnek, és onnan nem tovább, mert "nem engedünk, nem adjuk fel".– Tehát nincs igazi konszenzuskeresés ebben a témában, hanem mindenki képviseli a saját álláspontját, és megpróbálja lejáratni a másik személyét.– Egy kicsit az erkölcsi megkérdőjelezés szintjére vonult át a vita, ami nem tesz jót az egészségnek. Ez az oka az országban jelen lévő apolitikus hangulatnak, politikai csömörnek. Móra Ferenc nem volt egy politikus író, de egyszer azt írta, hogy nem politikusi nemzet a magyar; mindig azt hiszi, hogy az arca verejtékével dönti el az ország sorsát, holott az ország sorsáról a politika dönt mindenütt a világon. Mindenkinek figyelni kellene arra, hogy ki mit beszél az ő nevében. Ha a politikai közéletből kivonulok, és nem hallatom a hangomat, az nagy baj. Politikai csömörrel nem lehet eredményt elérni.