Az Európa Tanács (ET) parlamenti közgyűlése 1992 februárjában fogadta el a szektákról
és új vallási mozgalmakról szóló ajánlást, amelyben a szekták alapvető jogi szabályozása
helyett oktatási és információs jelleg? intézkedések megtételét javasolja. 1997 májusában
az ET Jogi- és Emberi Jogi Bizottságának tagja, Adrian Nastase, Románia volt külügyminisztere
többedmagával egy újabb, a szekták tevékenységével kapcsolatos ajánlás elkészítését
kezdeményezte.
Az EJKVB kedden tárgyalta a dokumentumot. Hegyi Gyula szocialista képviselő – aki az
ET Szociális, Egészségügyi, és Családügyi Bizottságának magyarországi delegáltjaként
írt véleményt a két év alatt elkészült jelentésre – elmondása szerint Nastase
úr korábbi magyarellenes kiszólásai miatt vállalta a véleményezést. Úgy látja, a
jelentés talál egy középutat a "szekták nincsenek" és a "szekták eleve
kriminalizálása" között, melynek értelmében minden vallási közösségnek eredendően
jogokat kell biztosítani, az esetleges törvénytelenségekkel szemben azonban továbbra
is szükséges fellépni. Véleményében fontosnak tartotta kiemelni a nem kormányzati
szervekből építkező, független szakértői bizottságok létrehozásának szükségességét,
illetve a médiákban sugárzott szakértői, felvilágosító programok jelentőségét.
Beszámolója végén egy "lényeges különbségre" hívta fel a jelenlevők figyelmét
a szekták és a történelmi egyházak vonatkozásában: míg a szektákban nagy az átmenő
forgalom, és egy-két hónap alatt beindul a fluktuáció, addig a történelmi egyházak
"a bölcsőtől a sírig gondozzák az embert, amely ugyan nem jelent olyan mély lelki
kötődést, de tartalmasabb, mint a szekták által nyújtott élmények".
Az ismertető után Tímár György FKgP-s képviselő hozzászólásában új megvilágításba
helyezte a – megfogalmazásában – "történelmi egyház-szerűség" és a "szekta-szerűség"
között meglévő különbséget: "Tartok attól, hogy vannak olyan vallási közösségek,
amelyek szektaként funkcionálnak, noha lehet, hogy mi történelminek nevezzük őket."
Fodor Gábor szabaddemokrata képviselő szerint nincs több dolga a bizottságnak,
minthogy meghallgatta Hegyi Gyulát, arra azonban, hogy "Miért kérdés a szektakérdés?"
magyarázattal kívánt szolgálni. Megítélése szerint a témát a kormányzati oldal
melegítette fel az elmúlt egy évben, és noha Hámori József kultuszminiszter
kijelentette, hogy a kormány jövő őszre napolja el a kérdést, megmaradt egy lélektani
háttér: a kisegyház-ellenesség. "Magyarországon nincsenek a jelentésben olvasható
durva túlkapások, akikkel szemben pedig vádak fogalmazódnak meg, teljesen normális
kisegyházként működnek" – tette hozzá a képviselő.
Donáth László, a bizottság egyik szocialista tagja, abban nem értett egyet Hegyi Gyulával,
hogy az állam akár ideológiai alapon is belenyúlhasson egy család életébe, majd idézett
a Nastase-jelentésre reagáló másik bizottsági véleményből, mely Lluis Maria de
Puig spanyol képviselő tollából származik: "Úgy véljük, hogy a hatóságoknak
meg kell szigorítaniuk azon szervezetek ellenőrzését, amelyek kapcsán felmerül a kártékony
hatások lehetősége, ezeket a csoportokat a hatóságoknak gyakrabban kell megfigyelniük,
és olyan adminisztratív és rendőri gépezetet kell beindítani, ami lehetővé teszi
az állandó éberséget, a nyomozást, és az illegális tevékenységek megbüntetését."
Számára a javaslat a 30-as évek hangulatát és az Állami Egyházügyi Hivatal ténykedését
idézi fel.
Az EJKVB alelnöke, Csapody Miklós szerint "nem tehetünk úgy, mintha ma Magyarországon
a szekták társadalombomlasztó tevékenysége nem lenne probléma". Figyelmeztetett: Hámori
kijelentéséből nem szabad arra következtetni, hogy a kormány lemondott volna a
lelkiismereti- és vallásszabadságról szóló törvény módosításáról. Jelenleg a
tapasztalatok összegyűjtése folyik. A jelentés megvitatásának zárszavaként Kósáné
Kovács Magda, az EJKVB elnöke az Európai Emberi Jogi Konvenció 9. cikkelyére hívta
fel a megjelent képviselők figyelmét, melyben az államok semlegessége a hitek közötti
különbségtétel hiányán alapul, ugyanakkor kiemelte, hogy a folyamatosan megjelenő
európai ajánlásokban, a vallási közösségek esetleges túlkapásaira nem a törvényhozást
javasolják megoldásként, hanem a rendelkezésre álló BTK alkalmazását.
1999. 10. 16. (III/41)
