Borókai Gábor, Hammerstein Judit, Orbán Viktor és Szemerényi Réka, akinek lemondását
hiányolta az SZDSZ. Tájékoztatta főnökét? Fotó: MTI
A botrány holdudvarához tartozik többek között, hogy Juszt László irodájában
és lakásán is – sajtóértesülések szerint – az SZDSZ által nyilvánosságra
hozott dokumentumokat keresték. Emellett a legnagyobb ellenzéki párt, az MSZP támogatottsága
a Fidesz népszerűségének csökkenésével egyidejűleg megnövekedett. Ennek kapcsán
Orbán Viktor kormányfő szerdai rádiónyilatkozatában kijelentette: rosszul tenné, ha
a két választás között a népszerűségi listákat böngészné, és nem a kormányzat
eredményeivel foglalkozna.
Az SZDSZ keddre összpontosított. Magyar Bálint Hódmezővásárhelyen tartott sajtótájékoztatót,
ahol a kormány egyéves tevékenységét botránykrónikaként jellemezte. A Juszt-ügy
kapcsán megjegyezte, hogy míg a miniszterelnök által államtitoknak minősített
adatokból csupán a pártja számára kedvezőket közli a nyilvánossággal, addíg
Juszt Lászlót, a Kriminális főszerkesztőjét államtitoksértésért rendőri vizsgálat
alá vonják és ellehetetlenítik a lap további működését. Az SZDSZ elnöke szerint
a Fidesz a jog uralma helyett a joghézagok társadalmát teremtette meg.
Még aznap egy nyilatkozat is napvilágot látott, melyben a szabaddemokraták szánalmasnak
nevezik a Fidesz azon taktikázását, amely lényeges, ugyanakkor a pártra nézve terhelő
adatokat hallgat el a Lockheed-ügy kivizsgálásának lezárása után is. Állításuk
szerint Orbán Viktor külpolitikai főtanácsadójának, Szemerkényi Rékának a neve is
szerepelt (igaz letakarva) az egyik levélen. Felmerül a kérdés: ha a külpolitikai tanácsadó
tájékoztatta a miniszterelnököt, akkor miért nem ismerik ezt el, ha pedig nem, akkor
miért nem mentik fel Szemerkényit is beosztásából, mint az érintett államtitkárokat,
akik ugyanezt a hibát követték el.
"A Szabad Demokraták Szövetségének vezetői az elmúlt hetekben meg nem szűnő rágalomhadjáratot
folytattak a polgári kormány ellen" – reagált a Fidesz-frakció a szerdai közleményében.
A Magyar Bálint keddi "kirohanásában" említett joghézagokkal kapcsolatban annyit
elismernek, hogy vannak hézagok, de szerintük azokat az SZDSZ és Magyar Bálint emlékezetében
kell keresni. A Fidesz úgy gondolja, hogy nemcsak tartalmi, hanem stiláris problémák
is felmerülnek az SZDSZ nyilatkozatait olvasva, mivel azok a "civilizált politizálásban
megszokott stílustól idegen formában" fogalmazódtak meg. A Fidesz képviselőcsoportja
szerint ma már a közvélemény számára is világos, hogy Magyar Bálint minisztersége
alatt a művelődési minisztérium és a magyar kultúrpolitika fontos pozíciói az
SZDSZ és klientúrájának hitbizományai voltak.
Szabaddemokrata mintát követve, a Fidesz is a jutányos szerződésekhez nyúlt, ám
ezek az SZDSZ-hez "közel álló" személyekkel és cégekkel köttettek. A korábbi művelődési
minisztérium korrupciós ügyeire több példát is hoz a közlemény. Egyik ilyen az "Ok-tat"
botrány, melynek jelentőségét az is mutatja, hogy évtizedek óta nem volt példa
helyettes államtitkár ellen korrupciós ügyben indított büntetőeljárásra. További
kettő a Korona Kiadó ügye (itt az akkori belügyminiszter közeli rokona volt a kedvezményezett),
illetve a nemrég kitudódott 2,5 milliós havi fix, amelyet egy Magyar Bálint által világbanki
programhoz alkalmazott személy tett zsebre. Ezt a szerződést egyébként az új Oktatási
Minisztérium haladéktalanul felbontotta. A lista a magát "pártsemlegesnek álcázó"
bécsi Collegium Hungaricum volt vezetőjének szabaddemokrata szóvivői tisztségbe emelésével
zárul, mely után a "károk és törvénysértések elhárításán dolgozó új kormány"
vezető pártjának közleménye azt tanácsolja a volt miniszternek és az SZDSZ-nek,
hogy: "Jobban tenné, ha az általa okozott rágalmazás helyett saját emlékezete hézagait
számolná fel, és miniszteri működésének botránykrónikája és az adófizetők
megkárosítása miatt elnézést kérne a polgároktól."
Gazsó Ferenc politológus lapunknak nyilatkozva elmondta: A magyar politikai kultúra
fejletlenségét bizonyítja, hogy a választások befejeztével az országban nem zárult
le a kampányküzdelem. A pártok politizálásában jelenleg is a konfrontáció dominál
a konszenzuskeresés helyett. Ha egy politizálási stílus kirekesztő, annak negatív következményei
lehetnek az ország jövője szempontjából. A politikában azért veszélyes a beszélő
viszony megszűnése, mert a demokrácia konszenzusigényét nem elégíti ki (például kétharmados
törvények esetében). "A kormányzati hatalmat birtoklónál kellene lennie a kezdeményezésnek.
Kötelességük lenne a meghozandó döntésekhez megállapodásokon keresztül eljutni"
– fejtette ki Gazsó, majd hozzátette: Óhatatlanul is felvetődik a felelősség kérdése.
Ha a kormányerőben nem jelenik meg a konszenzuskészségre való törekvés, akkor a
konfrontatív oldal marad meg a kommunikációban. A politológus szerint félő, hogy
Magyarországon fel sem nő olyan generáció, amelyik emelkedettebb szinten elemzi a
politikát és megérti, hogy az több mint a hatalomért való küzdelem.
"Az Antall-érára jellemző ideológiai csatározás helyett ma tényekkel hadakoznak
egymás ellen a pártok. Ez a magyar belpolitika és a több változtatásra szoruló
politikai kultúra szempontjából is pozitív" – mondta el lapunknak Sükösd Miklós
politológus. Szerinte a választóknak joguk van tudni a közpénzeket érintő kérdésekről,
hiszen az ő pénzükről van szó. Ezért nem probléma, hogy a sajtó közreműködésével
tényfeltárás folyik – tette hozzá Sükösd, aki úgy látja, hogy a szembenállás
most sem a Fidesz és az SZDSZ között húzódik, hanem a kormány és az ellenzék között.
A demokratikus konszolidációt segítené, ha a hangsúly továbbra is a tényeken lenne
és nem a kategorizáláson.
A politológus szerint a kormányváltás után körülbelül háromnegyed évig a Fidesz
határozta meg a közéleti kommunikációt, most azonban védekezésre kényszerül több
eset kapcsán is. A Juszt-ügynél például jogilag meglehetősen ingatag alapokon áll,
hiszen a sajtószabadság sérült meg, amikor lefoglalták a Kriminális szerkesztőségének
gépeit. "Szerencsés, ha nem a kormányzat diktál egyedül, hanem az ellenzék és a média,
sőt a civil szervezetek is. Így tud egészségesen működni a demokrácia" – véli
a politológus.
1999. 06. 12. (III/23)
