hetilap

A Der Standard liberális osztrák napilap csütörtöki számában megjelent melléklete Magyarországgal foglalkozik. Az apropó, hogy "pontosan tíz évvel ezelőtt a kommunista elit az általa folytatott reformpolitikájával kiadta a kezéből a hatalmat, lehetővé téve ezzel egy demokratikus fordulatot". Tíz évvel később az ország már teljesen megváltozott arculatot mutat. Minden sarkon bevásárlóközpontok, tündöklő irodaházak, barátságos hangulatú lakóparkok nőnek ki a földből... olyan cégek telepedtek meg gyáraikkal, mint az Audi, a General Motors és az IBM. Már régóta nem nevetik ki azokat a kormányhivatalnokokat, akik azt mondják, Magyarország 2002-re teljesíti az EU-hoz való csatlakozás feltételeit. De a jubileumi hangulat nemigen érződik az országon, köszönhetően többek között a jugoszláviai légicsapásoknak – amelyek rosszkor jöttek a fiatal NATO-tagország számára –, valamint annak, hogy a gazdaság liberalizációja és nyitása állandó társadalmi változásokat von maga után. A Der Standard szerint a megváltozott viszonyok "nemcsak nyerteseket ismernek, akik olyanok, mint a normál nyugati polgár", hanem vannak vesztesek is, akik nem tudnak az új rendszerhez alkalmazkodni. Azoknak, akiknek most objektíve jobban megy, nyolcszor annyit kell dolgozniuk ahhoz, hogy az egykori szocialista időkben fennálló életszínvonal kétszeresét elérhessék. A lap megjegyzi, hogy az állandó elégedetlenség a parlamenti választásokon is rendszeresen megnyilvánult: mind a három demokratikus választás kormányváltásba torkollott. Mindhárom kormányt hatalmas várakozás előzte meg, és az első két kabinet a ciklusának lejártával eljátszotta a belé vetett bizalmat. 1990-ben az emberek demokratikus feltörést vártak, azonban az Antall József, illetve később Boross Péter vezette kormányzat inkompetenciába és kicsinyes hatalmi törekvésekbe süllyedt. Az 1994-es váltás előtt a választópolgárok nagyobb szociális érzékenységet reméltek. Azonban a Horn Gyula féle szociál-liberális koalíció – amellett, hogy nemzetközileg figyelemre méltó politikát folytatott – korrupciók sokaságát valósította meg. Ez 1998-ban a láthatóan "politikailag legkevésbé elhasznált" fiatal-konzervatívok (Fidesz – MPP) hatalomra kerülését hozta. A jelenlegi miniszterelnök, Orbán Viktor volt Nagy Imréék újratemetésének "meglepetésszónoka", aki akkoriban hangosan követelte a szovjet csapatok kivonulását az ország területéről. A késő nyolcvanas évek fiatal aktivistái azonban soha nem voltak igazi forradalmárok, inkább pragmatikus-tehetséges fiatalemberek, akik felfedezték a pénz és hatalom iránti szeretetüket. Lengyel László politológus szerint a Fidesz-kormány erejét a szocialista és liberális klikkek, illetve összefonódások elleni küzdelem köti le és nem a nepotizmus elleni harc. Az osztrák újság szerint egyes kritikusok "antiliberális fordulatról" beszélnek. (Forditotta: Schmidt Barna)