Kilenc évvel ezelőtt, amikor a még egypárti parlament megválasztotta az új –
immár köztársasági Alkotmány alapján felállított – testület első öt tagját,
még senki nem sejthette, hogy ezzel a lépéssel az új magyar demokrácia egyik
legfontosabb intézménye született meg. Az Alkotmánybíróság ma az egyik leginkább
elfogadott közjogi intézmény Magyarországon. Sólyom Lászlónak és bírótársainak
sikerült elérniük, hogy az Alkotmány írott malasztból alkalmazott joggá vált. A
korábban csak szűk jogászi körökben ismert fogalmak, mint jogállam, alapjogok, személyi
szabadság, információs önrendelkezés ma már a sajtó hétköznapi szókincsévé váltak.
Az Alkotmánybíróság pedig az elmúlt kilenc év alatt hozott közel ötezer ítéletével
a magyar közélet megkerülhetetlen, nagy presztízs? intézménye lett.
Az Alkotmánybíróság tette lehetővé, hogy a politika csataterén lezárhatatlan ütközetek
véget érjenek. A Bíróság tett pontot ítéletével a kárpótlás, az igazságtétel,
az átvilágítás egész Kelet-Európát megoldhatatlan probléma elé állító ügyeire.
Az Alkotmánybíróságra tekintenek azok is, akiket aggodalommal tölt el a mindenkori
hatalom korlátokat nem ismerő magabiztossága, és okkal várhatnak segítséget. Működésének
kilenc éve alatt a Zétényi–Takács-féle igazságtételi törekvés megtorpedózásával,
a kerékbilincs önkényes használatának betiltásával, a népszavazási törvényt kijátszani
törekvő kormányzati törekvés meghiúsításával a Sólyom-bíróság rendkívül színvonalas
– és néha a laikus számára nehezen érthető – érvelésével mindig üzent a
hatalomnak: a demokratikus többség nem mindenre ad felhatalmazást.
A Bíróság nemzetközi összehasonlításban páratlan aktivitása azonban a kritikák
forrásává is vált. Egyes szakértők úgy vélik: a Sólyom László vezetésével
megalkotott fogalom, az írott Alkotmányon túlmutató "láthatatlan alkotmány" –
ez a Bíróság értelmezését is mintegy az Alkotmány rangjára emeli – legalább
annyira gyengíti az alkotmányosság kiszámíthatóságát, mint amenynyire a bíróság
gyakorlata egyébként megalapozta az Alkotmány tiszteletét. Mások szemére vetik Sólyom
Lászlónak, hogy bár komoly erőfeszítéseket tett az Alkotmánybíróság
arisztokratikus elvonultságának kiépítésére, sokszor nem tudott úrrá lenni
politikai ellenszenvein. Ezt jelzi néhány éles hangú nyilatkozata, amelyben a bíróság
döntésében foglaltaknál egyértelm?bben fejezte ki rosszallását a Horn-kormány döntéseivel
szemben. De alátámasztja ezt a kritikát az a körülmény is, hogy míg 1994-ben a
kialakult gyakorlatra hivatkozva ragaszkodott hozzá, hogy a frissen megválasztott Horn
Gyula zarándokoljon el az Alkotmánybíróság Donáti utcai épületébe, addig 1998-ban
már maga járult Orbán Viktor Parlamentben lévő irodájához, hogy tiszteletét tegye
az új miniszterelnöknél.
Minden erényén és hibáján felül vitathatatlan, hogy Sólyom László küldetéstudata
és rendkívüli intellektuális képessége kitörölhetetlen nyomot hagyott a magyar
jogtörténet fontos fejezetében, az új magyar alkotmányos demokrácia kialakításában.
Utódainak magas mércét állított a távozó elnök, akivel alighanem még fogunk találkozni
a magyar közélet fontos pozícióinak valamelyikén.
1998. 11. 28. (II/48)
