Ladányi János kifejtette: a romaként ismert etnikai csoportnak nem csak az eredetéről,
de a létszámáról sem rendelkezünk igazán pontos adatokkal. Az eredet kérdéséről
a valóságtól igencsak messze álló eredetmítoszokon és mondákon kívül tudományosan
csak az igazolható, hogy valamikor valahonnan bevándoroltak.
A cigányság létszámát például azért nehéz megállapítani, mert a megközelítéstől
függ az eredmény. A nacionalista politikai erők például jelentősen eltúlzott, a valóságtól
elrugaszkodott számadatokat szoktak közölni. A valóságban még a szociológiai felmérések
és népszámlálások adatai is jelentős eltéréseket mutatnak az adatfelvétel módszerétől
és idejétől függően. Az egyik módszer szerint a szociális gondozókat, az – akkor
még – tanácsi dolgozókat, pedagógusokat kérdezték meg, hogy ők kit ismernek cigányként.
Ennek a módszernek a hibája, hogy ezáltal az etnikum tagjai sorába csak az került be,
akinek valamilyen problémája volt. A keveredés esetében (amikor valakinek csak az
egyik szülője roma) is a szociális helyzet dönti el a kérdést – ha rossz, akkor
romaként könyvelik el, ha jó, akkor magyarként.
Ladányi szerint ezért nem szociális vagy etnikai kérdésről van szó, hanem szociális
és etnikai kérdésről egyaránt. A cigányellenesség akarja etnikai kérdésként
megjeleníteni a problémát. Amikor a szociális berendezkedés felborul, és tömegek válnak
munkanélkülivé, akkor a vallási, etnikai, faji jelleg? definíciók fontosabbakká válnak.
Most egy ilyen időszakban vagyunk. Megjelent a tömeges munkanélküliség a teljes
foglalkoztatottság után, és a szegénység "etnicizálódása" zajlik.
Szuhay Péter muzeológus szerint a kérdésnek van etnikus jellege, mert a cigányok egy
része megkülönbözteti magát a nem cigányoktól, de még az asszimilálódott romáktól
is. Az viszont nem tudható, hogy akiket a társadalom cigánynak mond, azok magukat is
annak vallják-e. A cigányság ugyanis nem rendelkezik egységes kultúrával, sok dolog,
amit a társadalom rájuk fog, csak reakció. A hagyományos cigány mesterségként számontartott
foglalkozások, mint például a kosárfonás, nem attól a cigányok foglalkozása, mert
ők évszázadok óta ezt csinálják, hanem mert olyan alacsony megélhetést biztosít,
ami miatt már a szegény paraszti rétegből is kiszorult mint megélhetési forrás.
A cigány kultúrának bizonyos részei, például a kézzel, az udvaron elkészített étel
pedig egyértelműen nem azért jellemző a cigányokra, mert etnikai hagyomány, hanem
mert az egész világon, ahol hasonló szegénységben élnek az emberek, így készítik
az ételt.
Az előadók arra a kérdésre, hogy vajon miért termelődik újra a cigánynak nevezett
társadalmi réteg, egyöntetűen azt válaszolták: talán azért, mert a romák jelentős
része mindig olyan munkát végzett, amelyre a társadalomnak ugyan szüksége van, de
csak nagyon alacsony megélhetést biztosít.
1998. 10. 10. (II/41)
