25 évesen Magyarországra látogatott augsburgi barátjához, Eichleiter Antalhoz, aki Ganz Ábrahám üzemében kereste a kenyerét. Ganz és Eichleiter invitálására gyors döntést hozott, és ő is – barátját követve – az elsősorban vasúti kocsikerekek öntésében érdekelt budai vasöntő műhelyben vállalt munkát. Csatlakozásakor csaknem 150 fővel dolgozott együtt. Mechwart érkezésével a gyár folyamatos növekedésen ment át, és hazánk vezető gépgyárává fejlődött. Ganz Ábrahám 1867-es halálát követően a vállalat részvénytársasággá alakult, majd Mechwart műszaki igazgató lett, 1874-től 24 éven át pedig vezérigazgatója volt a társaságnak.
1866-ban megházasodott, barátja húgát, Eichleiter Lujzát vette feleségül. Három gyermekük született.
1874-ben a gyár megvásárolta a Wegmann hengerszék elnevezésű gabona-őrlő eszköz szabadalmát. Mechwart ezt több évtizeden át tökéletesítette. A sérülékeny porcelánhengereket lecserélte kopásálló, ferdén rovátkolt őrlőhengerekre, ügyelve a rovátkák számára, alakjára, ferdeségére, ugyanis felismerte, hogy ezek a tényezők határozzák meg az őrlés minőségét. Így tökéletesen használható eszközzé fejlesztette a hengerszéket, mely rövid idő alatt nemzetközi hírnévre tett szert. Közel hatvanféle hengerszéket gyártottak, exportáltak, melyek népszerűségét hűen tükrözi, hogy 1907-ig 30 ezer darabot gyártottak belőle. A gazdasági válságokon ez segítette át a gyárat. Mechwart különlegesen kifinomult vezetői, intuitív képességét tükrözi az is, hogy a gazdasági hullámvölgyek idején ráérzett, hogy mely eszköz és találmány előállításába érdemes időt, energiát fektetni, és e döntések több alkalommal kiutat jelentettek a szorult helyzetekből.
2017. 03.24. (XXI/12)
