A modern társadalomban gyakorlatilag mindenkit kötnek valamilyen szerződések, legyen az munkaszerződés, biztosítási szerződés vagy a vállalkozó és beszállítók közti megállapodás. Ezek sokszor érdekellentét mentén jönnek létre, ezt a konfliktust vizsgálja a szerződéselmélet. A Svéd Királyi Tudományos Akadémia szerint ,,a Hart és Holmström által felállított elméleti módszerek hasznosak a való életben található szerződések és intézmények, valamint a szerződésmodellek potenciális buktatóinak megértésében”. Hart és Holmström munkássága számos politikai, gazdasági és jogi terület fejlődésére volt hatással.
Bengt Holmström, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) professzora már a ’70-es évek óta azt kutatta, hogyan lehet egy szerződésben kiegyensúlyozni a rizikót és az ösztönzőrendszereket (például év végi bónuszok, előléptetés). Ezzel az elmélettel együtt Holmströmnek is tulajdonítható az ,,erkölcsi kockázat” kifejezés, mely azt a – főleg a pénzügyi világban előforduló – magatartást írja le, amikor egy kockázati közösségben szereplők úgy viselkednek, mintha nem ők viselnék egy esetlegesen bekövetkező kár terheit. Pénzintézetek vezetői sokszor emiatt hoznak meg kockázatos döntéseket a nagy bónuszok reményében (erre láthattunk példát a 2008-as pénzügyi válságban, amikor a bankok tudatosan adtak el kockázatos, de nagy bónuszokat hozó hiteleket és értékpapírokat, mondván, baj esetén az állam úgyis kimenti őket). Holmström szerint az ilyen, magas kockázattal bíró iparágakban indokoltak lennének a fix fizetések, és a kis kockázattal rendelkező iparágak területén kellene bevezetni az ösztönző rendszereket, mondván, ezeken a területeken kevésbé függ a szerencsétől a vállalat teljesítménye. A professzor javaslata szerint például a részvénytársaságok vezérigazgatóinak prémiumait nem csupán a részvényárak, hanem azok konkurensekhez mért változása alapján kellene meghatározni.
Oliver Hart a ’80-as évek közepén kezdett el foglalkozni a szerződéselmélet egy új ágával, mely a szerződésben tételesen nem rendezett problémák (incomplete contract) megoldásával foglalkozik. A harvardi professzor a szerződések hiányosságaival foglalkozott, az egyik alapvető probléma pedig az volt, hogy lehetetlen a jövőben előforduló minden egyes történést szerződésben rögzíteni. A fő ötlet a ,,hiányos szerződések” mögött az, hogy ahelyett, hogy rögzítené, melyik fél mit csinál adott események bekövetkeztével, azt írja elő, melyik félnek van joga meghozni egy döntést, ha az adott felek nem tudnak megegyezni. Ezen elmélet alapján Hart szerint azért „veszélyes” közszolgálati intézmények (iskolák, kórházak, börtönök) privatizációja, mert amíg egy állami tulajdonú társaságnál nem feltétlenül elvárás a mindenáron történő költségcsökkentés, addig a privát szféra bőségesen jutalmazza a jó mutatókat hozó vezetőket. Márpedig – mint ahogy Hart és több kollégája egy 1997-es tanulmányban rámutatott – a túl erős ösztönzés a gazdasági racionalizálásra jelentősen ronthatja a minőséget. Hart például aggodalmát fejezte ki az Egyesült Államok magántulajdonban lévő börtönei miatt, hiszen, mint írja, az azokban uralkodó körülmények rosszabbak, mint az állami börtönökben.
2016. 10. 14. (XX/41)
