Slachta Margit 1884-ben született felvidéki nemesi család második gyermekeként. A jómódú életnek azonban hamar véget vetettek édesapja felelőtlen gazdasági döntései, ami miatt végül elszegényedett szülei és három kisebb húga 1908-ban Amerikába emigráltak. Margit ekkor már német-francia szakos polgári iskolai tanári végzettséggel Győrben, majd Budapesten tanított, így nem tartott a családdal.
A századforduló egyszerre hozta magával a tudományos-technikai forradalmat, az iparosodást és az alacsonyabb társadalmi rétegek leszakadását. Az elszegényedett falvakból egyre több lány és asszony költözött fel Budapestre, hogy önmagát és vidéken maradt családtagjait így támogassa, ám a városi dzsungelben gyakran estek áldozatul a kizsákmányolt cselédsorsnak vagy a prostitúciónak. A nőket érintő társadalmi igazságtalanságok láttán számos szociáldemokrata szervezet jött létre, ezek vallási alapokon álló alternatívájaként pedig létrehozták a Budapesti Keresztény Munkásegyletet, ezen belül a Magyar Keresztény Munkásnők Szakosztályát, amelynek célja a nőmunkások erkölcsi védelme, a nők anyagi érdekeinek segítése, a családi élet ápolása, szilárdítása volt. Gyakorlatban ez díjtalan munkaközvetítést, ingyenes jogi tanácsadást, szakképzést, művelődést, elhelyezést, takarékperselyek felállítását jelentette.
Keresztény feminizmus – fából vaskarika?
2016. 04. 15. (XX/15)
