hetilap

Hetek hetilap vásárlás
A teremtés cenzora
Darwin sejtette, hogy baj lesz elméletéből

2008. 12. 12.
Egészen ritka, hogy egy természettudós olyan befolyást gyakoroljon saját korára és az őt követő idők világképére, mint Charles Darwin. Nem forgott magas körökben, nem volt jó szónok, se ravasz politikus. Mégis, amit örökül hagyott, talán jobban átformálta az emberiség gondolkodását, mint mozgalmas századának megannyi hatalmassága együttesen.

Darwin ősei között akadtak orvosok és a természet titkait kutató tudósfélék is. Érthető, hogy az anyját fiatalon elvesztő, 1809-ben született Charlest orvosnak szánták, bár őt inkább a kémia (ezért is kapta a „Gáz” csúfnevet) és különösképp a botanika érdekelte. Később orvosi tanulmányait otthagyva és szigorú apjának engedelmeskedve Cambrigde-ben a Krisztus Kollégiumának hallgatójaként teológiát tanult. Ekkor még hiszi, hogy a „Biblia minden szava betű szerint és szigorúan véve igaz”. Noha diplomáját számára is meglepő módon kiváló eredménnyel szerzi meg, igazán nagy hatással J. S. Henslow tudós-pap, későbbi jó barátja botanikai és ásványtani előadásai vannak rá. Ő ajánlja be hamarosan az ifjú természetbúvárt egy különleges és hosszú kalandra, amely Darwin további életútját teljes mértékben meghatározza.
1831-ben fut ki Plymouthból a Beagle (vadászkopó) nevű kétárbócos, hogy Dél-Amerika és Óceánia hatalmas térségeiben földrajzi méréseket végezzen. Ugyanebből a kikötőből indult az Újvilágba két évszázaddal korábban a puritánokat szállító Mayflower is. Mindkét út egy új világ alapkövét rakta le: a puritánok Isten Országát akarták megalapítani; Darwin hajóútja éppen ellenkezőleg: az Isten nélküli világkép öntudatát alapozta meg. Az ötéves út alatt Darwin megismerte a bennszülöttek életét, gondosan megfigyelte és feljegyezte a változatos természeti tájakat és különböző élőlényeket. Dél-Amerika megkerülése után a csendes-óceáni Galapagos-szigetekhez érkeztek, ahol észrevette, hogy az itt található madarak (köztük az úgynevezett Darwin-pintyek) és egyéb fajok testfelépítése kisebb-nagyobb mértékben eltér a kontinensen élő fajtársaikétól: ez volt az egyik alapja a természetes kiválasztódás tanának, amit a mai tudomány sérthetetlen dogmaként értelmez. A szigetet elhagyva Ausztrália felé hajóztak (miután Új-Zélandon kiraktak egy misszionáriust), majd Fokváros és Szent Ilona szigete következett.
1836 őszén teljesen kicserélődve tér vissza útjáról: a korábban szétszórt, lézengő ifjúból céltudatos, összeszedett fiatalemberré vált, aki nagy gonddal rendszerezi tapasztalatait, majd nekilát életműve, az evolúciós elmélet részletes kidolgozásának. Ehhez a több évtizedes munkához főként a hajóút során tett megfigyeléseit használja fel egyéb olvasmányai mellett. Kiváltképpen kora egyik legelismertebb geológusa, Charles Lyell munkája van rá nagy hatással, melyet útja során is tanulmányoz. A mű a korszak tudományos életének mai napig fennálló gondolkodásmódját közvetíti felé, miszerint a teremtés és a csodák nem magyaráznak meg semmit, pusztán a világ eredetének kérdését egyszerűsítik le. Darwin világnézete is megváltozik az út során: kezdetben a tengerészek gúnyolódásai ellenére kiáll a Biblia tekintélye mellett, a hazatérte utáni években viszont az Írást újraolvasva előbb az Ószövetséget helyezi egy szintre a hindu vagy bármely más vallás irataival, majd Jézus Krisztus személyét látja végképp idegennek a tudományos – és általa igazinak vélt – megismeréstől. „A folyamat annyira fokozatos volt, hogy nem okozott nekem semmilyen rossz érzést” – vall erről önéletrajzában.
Hazatérése után a tudományos elit tárt karokkal várta Angliában, különösen a Beagle felfedezőútjáról írt első könyvének megjelenését követően. Számos tudóstársaság tagjává választja, valamint anyagi függetlenséget szerez számára. Szüksége is van erre, mert ettől fogva 22 éven át főművére, A fajok eredetének megjelentetésére készül. Eközben házasságot köt első fokú unokatestvérével, a vallásos Emma Wedgwooddal. Családjával a Kent grófságbeli Downe falucskába költözik, ahol szinte remeteként, órarendszerűen beosztott életmódot folytat (itt is hal meg 1882-ben). Egészsége meglehetősen ingadozik, rejtélyes tünetcsoport kínozza: olykor súlyos szorongás vesz rajta erőt, szívritmuszavarok, légszomj, hányás, hisztérikus sírás gyötri, ezen túl fél a szabadban tartózkodni. Különösen akkor erősödnek fel a pánikbetegségre utaló jelek, amikor az evolúció elméletén aktívan dolgozik. Hogy műve mekkora felforduláshoz vezet majd, azt valamiképp sejtette: „Olyan ez, mintha egy gyilkosságot vallanék be” – írja egy levelében. A fajok eredete megjelentetésével egészen addig vár, míg tudomására nem jut, hogy kortársa, A. R. Wallace szintén a természetes kiválasztódással értelmezi a fajok származását. Végül 1859-ben került a boltokba műve, s már rögtön az első napon elfogyott. A sikere titka, hogy ő volt az első, aki meggyőző erővel és részletesen érvel az evolúciós eszme mellett (noha az már korábban is ismert volt a tudományos világ számára).
Darwint és művét azonnal lelkes pártolók vették körül, ám ellenzői is nagy figyelmet fordítottak rá. Támogatói keresztes lovagként védelmezték a „forradalmi felfedezést” számos nyugati országban, hiszen számukra az evolúció jelentette a régi, vallásos világból a „modern”, tudományos gondolkodásba átvezető eszmét. Angliában Thomas Huxley nyilvános vitákban állt ki Darwin mellett, s csapott össze egyebek közt Oxford püspökével, és ezt a szerepet tölti be korunkban a népszerűsítő műveiről híres Richard Dawkins, az „ateizmus pápája” is.
Darwin életműve a 19. század végétől a 20. századon át máig ható jelentőséggel bír: az evolúciós szemlélet egyaránt ihletője volt a freudizmusnak, a marxizmusnak (Marx dedikált művét, A tőkét el is küldte Darwinnak), és egyik forrásává lett a nácizmusnak is. A tudós tiszteletére minden év február 12-én Darwin-napot tartanak, mely a tudományos gondolkodás ünnepének is számít; 2009-et pedig nemzetközi Darwin-évnek keresztelték el születésének kétszázadik, fő műve megjelenésének százötvenedik évfordulója alkalmából.

 

Románia törölte az evolúciót

Hetek Univerzum
Nemzeti Média - és Hírközlési Hatóság, 1525 Budapest, Pf. 75. | +36 1 457 7100 (telefon) | +36 1 356 5520 (fax) | info@nmhh.hu | www.nmhh.hu
Alapító-főszerkesztő: Németh Sándor - Founder Editor in Chief: Németh Sándor. Kérdéseit, észrevételeit kérjük írja meg címünkre: hetek@hetek.hu. - The photos contained in the AP photo service may not be published and redistributed without the prior written authority of the Associated Press. All Rights Reserved. - Az AP fotószolgálat fotóit nem lehet leközölni vagy újrafelhasználni az AP előzetes írásbeli felhatalmazása nélkül! Copyright The Associated Press - minden jog fenntartva!