hetilap

Magyarország valami folytán mindig is érzékeny volt a női példaképek iránt,
az Erzsébet-kultusz is hazánknak köszönhetően született meg, melynek központja a
gödöllői Grassalkovich-kastély. A magyarok királynéjaként aposztrofált Erzsébet
önállóságával inkább egy magyar nőt testesített meg, mint a korabeli osztrák
nőideál „Kinder, Küche, Kirche” hármasát. A világ legszebb asszonyaként már a
19. században megelőzte korát, emancipált nőként forgolódott a világban, a
politikában, több nyelven beszélt: az angol, francia, olasz és cseh mellet
magyarul is. Miközben alakja a magyar Szent Erzsébet legendájával forrt össze és
a magyarok védasszonyaként, Patrona Hungariae-ként élt tovább a hunok
emlékezetében, Elisabeth Amalie Eugenie von Wittelsbach bajor hercegnő inkább
áldozat volt a csillogó bécsi „aranykalitkában”, mint irigylésre méltó
királykisasszony.

Sisi a szó szoros értelmében foggal, körömmel született meg 1837. karácsony első
napján Münchenben. Szülei unokatestvérek voltak: II. Miksa bajor herceg és Mária
Ludovika Vilma bajor királyi hercegnő házasságkötése szerelem nélkül indult. A
családfő excentrikus életmódot élt: a világban utazgatott, kocsmákban rangrejtve
citerázgatott, menyecskéket hajkurászott, állandó barátaival Arthurt és
kerekasztal lovagjait játszott, míg neje csendesen tűrte férje bohém
életvitelét. A gyerekek megszokták, hogy apjuk sosincs otthon, amikor hébe-hóba
feltűnt, abbamaradt a tanulás, és irány az erdő, napokig bóklásztak és
hancúroztak a bozótosban, amit az udvari életvitelébe is átmentett, nyolcórás
sétáival őrületbe kergetve udvarhölgyeit.

A nyolcgyermekes család a legtöbb időt a possenhofeni kastélyban töltötte. A kor
bigott felfogásával szemben a kézimunkázás mellett az olvasást is hasznos
elfoglaltságnak tartották. Sisi Heine, Shakespeare, Homérosz műveit olvasta
eredeti nyelveken. Verseit rendelkezése szerint csak a 20. században
publikálhatták. Erzsébet 1853-ban passzióból kémiaórákat vett a müncheni
egyetemen. Itt ismerkedett meg Liebig professzorral, aki a radikális fiatalító-
és fogyasztókúrákat kedvelő Sisi kérésére egy speciális, hihetetlen mennyiségű
húsból készített, állati vérrel dúsított erőlevesfőzetet írt elő neki – az
úrhölgy legendás karcsúságát megőrizendő. Mindemellett Sisi férfiakat
megszégyenítő módon tudott lovagolni, saját tornaterme korabeli „kondigépekkel”
volt felszerelve.

Erzsébet nővérét, Ilonát szemelték ki a huszonhárom éves Ferenc József császár
feleségének, így míg Nené a protokollórákkal kínlódott, addig Sisi hegyet
mászott, lovagolt és pecázott a Starnbergi-tónál. Az eladósorban álló hercegnők
egytől egyig felvonultak a jóképű császár előtt. Sisit csak azért vitték
magukkal, hogy éppen ne otthon tébláboljon. A Wittelsbach család késve érkezett,
így utazóruhában voltak kénytelenek megjelenni, és zavarukban egyedül a
rátermett és szépséges Sisi volt képes felelni a császár kérdéseire, így el is
dőlt a háztűznéző. Bár Sisi Ferenc József első unokatestvére volt, mégsem ez,
hanem katolikus mivolta számított. A házasság jó partinak indult, így 1854
áprilisában az Ágoston-rendi templomban a mindössze tizenöt éves leány egyenesen
a gyerekszobából került a trónra.

Az anyóssá előlépett Zsófia a fiatal meny minden lépését figyeltette, és
neveltetésének hiányosságait is pótolta: a merev etikettszabályok mellett fújnia
kellett Ausztria történelmét, a szövetséges tartományok nyelveit. Megszületett
az első gyerek, akit természetesen Zsófi ángyiról neveztek el, majd jött a
második, szintén lány, Gizella; csalódás, mindenki trónörököst várt. A
gyereknevelést megtiltották Erzsébetnek, mondván, gyerek ne neveljen gyereket,
mindemellett anyósa folyamatosan kritizálta fiatal menyét, kezében tartotta a
dolgok irányítását, az a hír is járta róla, hogy ő az egyetlen „férfi” a
palotában.

A megszeppent Erzsébet ekkoriban csupán párnájába és füzetébe vésett verseibe
sírta fájdalmát és csalódottságát. Végszóra megszületett a trónörökös, Rudolf,
aki szigorú és kegyetlen nevelést, kiképzést kapott. Erzsébet néhanapján
láthatta csak gyermekeit, így 1857-es magyarországi útjukra is erőszakkal tudták
csak magukkal vinni Zsófia lányukat, aki debreceni tartózkodásuk alatt tífuszban
meghalt. A történtek hatására a fiatal anya nem állhatott meg önigazult anyósa
előtt, és átadta neki a gyereknevelést. Erzsébet sajnálta, hogy férje nem
egyszerű szabólegény, a korlátolt abszolutista gondolkodásmód, a szalonhiénák
besúgásai, a sznob udvartartás és leginkább a két gyermek halála mély
depressziót eredményezett. Valószínűleg lelkiállapota miatt alakult ki
betegsége, amit Madeirán és Korfu szigetén kúrált. Itt önmagára talált, majd
érett asszonyként tért vissza Európa legkonzervatívabb udvarába. Rádöbbent, hogy
tulajdonképpen ő a birodalom első számú asszonya, így megújult szellemi erővel
lépett fel gyermekei ügyében, és mivel anyósa nem szívelte a magyarokat a
forradalom óta, Erzsébet mindent megtett, hogy a magyarok helyzetbe kerüljenek a
politikai porondon.

Férje imádta Erzsébetet, ezért kérésére olyan liberalizációs intézkedéseket
tett, mint a politikai foglyok idő előtti szabadon bocsátása vagy amnesztiában
részesítése. Erzsébet átlagon felüli intelligenciájával, egészen kiváló
politikai ítélőképességével non plus ultrának számított az európai közéletben.
Elmondhatjuk, hogy többet tett az osztrák birodalomért, mint bármelyik másik
asszony, kivéve természetesen Mária Teréziát. Az 1867-es kiegyezés után Andrássy
Gyula közreműködésével még az év júniusában Magyarország királyi párjává
koronázták őket a Mátyás-templomban. Koronázási ajándékként kapták meg az
építőről elnevezett Grassalkovich-kastélyt a hozzá tartozó birtokkal, plusz
százezer aranyat, amit a királyi pár a szabadságharc rokkantjai, özvegyei és
árvái számára ajánlott fel. A Bécsben csak „magyar asszonynak” csúfolt Erzsébet
negyedik gyermekét, Mária Valéria főhercegnőt a Budai Várban szülte meg.

A koronázást követően teljesen visszavonult a politikától, kizárólag az
önmegvalósításnak élt: utazott, lovagolt, nevelte Mária Valériát. 1889-ben
tragikus esemény, Rudolf fiának öngyilkossága sokkhatással volt rá. Bokáig érő
haját levágatta, innentől kezdve csak fekete ruhában, mater dolorosaként
Hohenembs grófné néven inkognitóban utazgatott. Megtanult görögül, és
felépítette magának az Achilleion-kastélyt kedvenc hőse után. Házassága plátói
levelezésben folytatódott, és nem titkolta, sőt protezsálta férje szeretőjét,
Stratt Katalint. Genfben 1898. szeptember 10-én hajókirándulásra igyekezett,
melynek során egy Luigi Lucheni nevű olasz anarchista az uralkodóház iránti
ellenszenvtől vezéreltetve egy éles reszelővel halálosan megsebesítette.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek