Amint arról a Hetek múlt heti számában írtunk: Tarrant neonáci ökoterrorista volt. Bestiális tettének mozgatórugói megtévesztésig hasonlítanak a norvég Anders Breivik 2011-es, 77 emberéletet követelő tömegmészárlásának motívumaihoz. Szintén közös bennük (és a 2015-ös párizsi, 137 halálos áldozatot követelő iszlamista terrortámadás túlélő elkövetőjében, Salah Abdeslamban), hogy gyáva, kizárólag védtelenek ellen irányuló terrortámadásaik után mindegyikük megadta magát a hatóságoknak – vagyis ahhoz is gyávák voltak, hogy életüket áldozzák gonosz, tömeggyilkos eszméikért. Ugyanakkor mindhárman dicsekedtek tettükkel – bizonyítékok tömege mellett ez a kérkedésük is kétségtelenné teszi bűnösségüket.
Hogy Breivik, Abdeslam és Tarrant milyen figurák, arról aligha kell többet beszélnünk. A kérdés az, hogy mit tud kezdeni egy liberális demokrácia igazságszolgáltatása, politikai rendszere és közvéleménye ezekkel a gonosztevőkkel.
Nincsenek jó híreink ezzel kapcsolatban. Breivik és Abdeslam már börtönbüntetését tölti – a norvég jogszabályok szerint előbbi akár 21 év után is szabadulhat; az utóbbi 20 évet kapott azért, mert a párizsi merényletek után néhány hónappal, közvetlenül a letartóztatása előtt tüzet nyitott az őt kereső rendőrökre (a párizsi merénylet miatt egyelőre nem született ítélet). Tarrant ezekhez a figurákhoz fog csatlakozni – szintén egy liberális demokrácia börtönében kap ellátást évtizedeken keresztül.
2019.03.29.(XXIII/13)
