Az ominózus műsor másnapjától kezdődően blogokban, véleménycikkekben, és ezekhez fűzött kommentekben estek Novák Katalinnak zömmel nők, akik tények helyett zsigeri indulattal osztották ki az államtitkár asszonyt, nemegyszer kapitális csúsztatásokkal érvelve az egyszülős modell mellett.
De valóban akkora skandalum-e az, amiről beszélt? Vagy lehet-e nézni a gyermekek mindenek felett álló érdekét is, ha családtámogatásról van szó? Azt az érvet, amely arra hivatkozik, hogy a Bibliában azt olvassuk, hogy szövetségi, házassági viszonyban egy férfiből és egy nőből álló párnak mondta Isten, az ember teremtője, hogy szaporodjanak és sokasodjanak, vagyis hogy kettejüknek (!) legyen bőséges gyermekáldása, ateista vitapartnereink könnyen nevezhetik „vallásos maszlagnak”, de mit sejtet a több évezredes emberi tapasztalat, és mit állít a tudomány ebben a kérdésben?
Az egyszerű, mezei logika szerint vizsgálva azt mondhatjuk, hogy ha egy gyermek nemzéséhez két különnemű ember szükségeltetik, akkor gondozásához, neveléséhez is e kettő személy kellene. Ráadásul az emberiség több ezer éves tapasztalata is azt mutatja, hogy a gyermeket nemző két személynek sokkal könnyebb megbirkózni a jó nevelés kihívásaival, mint egynek.