***
A Sargentini-jelentés kezelése egyértelmű bizonyítványt állított ki arról, ki mit gondol a történelmileg korábban nem pusztán a kereszténység által osztott hagyományos erkölcsi értékekről, a jót és a rosszat ennek alapján megkülönböztető klasszikus kultúráról és társadalomképről, a családok mibenlétéről és szerepéről, a hazáról, a nemzeti közösségről és szuverenitásról, a kereszténységről és annak társadalmi szerepéről és egyáltalán mindenről, ami voltaképpen egyedi jegyekkel ruházta föl az európai civilizációt. Most világosan kiderült, hogy kik akarják megőrizni és kik akarják süllyesztőbe taszítani mindazt, amire a klasszikus Európa épült.
Ebben a játszmában már rég nem a természetellenest és az abnormálist normálisnak, a fejlődés zálogának hazudó globalista baloldali, liberális, zöld és anarchista politikusok, véleményvezérek álláspontja az érdekes, mert azt már eddig is megismerhettük. Most a magukat néppártinak, konzervatívnak, keresztényeknek tartó politikai erők színvallása fontos: megláttuk, hol húzódik a választóvonal a névlegesek és a ténylegesek között. Kik azok, akikre Európa megmentésében számítani lehet, és kik azok, akikre nem. Annak az Európának a megmentésében, aminek megalapozása végett annak idején Isten Pál apostolt ideküldte.
2018. 09. 14. (XXII/37)
