Történészek és pszichológusok hosszasan vitatkozhatnak azon, hogy Horthy Miklós katasztrofális államfői teljesítménye és büszkén vállalt antiszemitizmusa milyen arányban járult hozzá a még a magyar történelemben is példátlan nemzeti tragédiasorozathoz, de az vitathatatlan, hogy államfői időszakának utolsó évei több áldozatot követeltek, mint a szadista tömeggyilkosokban és hazaárulókban amúgy is bővelkedő 20. század bármely más rezsimje.
Horthy Miklós rendszere aktívan közreműködött a teljes magyar vidéki zsidóság deportálásában, amelyben Adolf Eichmann és a náci megszállók partnerei nem a nyilasok, hanem a Horthy-rendszer csendőrsége és komplett államigazgatása voltak. 437 ezer honfitársunkat hurcolták Auschwitzba az ország akkori területéről, akik közül 380 ezren pusztultak el a haláltáborban vagy az oda vezető úton. Sem Szálasi Ferenc, sem Rákosi Mátyás, sem Kun Béla, sem Kádár János rendszere nem irtott ki annyi magyart, mint Horthy Miklósé – még akkor sem, ha a megengedhetőnél lényegesen több jóindulattal nem számítjuk a Horthy-áldozatok közé a második magyar hadsereg Don-kanyarban elpusztult 100-120 ezer katonáját.
***
2018. 01.26. (XXII/4)
