Hát ezzel a fiktív tanmesével kezdeném az elmélkedést, amelynek alanya akár lehetett volna Magyarország legelnyomottabb kisebbsége is, a nyáresti balatonparti szúnyogok. Nyilván tisztán aesopusi értelemben, tehát semmiképpen sem félreértendő az emberi dolgok állathasonlattal történő szimbolizálása. A mai trendeket figyelembe véve persze kérdés, meddig marad mindez fikció. Mert ki gondolta volna, hogy Mr-Mrs Eurovíziós Virsli „Volt egyszer egy ember, szakálla volt gender” című dala még nem a vég, hanem csak a vég kezdete volt. Churchill, aki a kezdet végéről beszélt, szerencséjére ezt már nem élhette meg. Amúgy a népi bölcsesség már előrelátóan kezelte a dolgot, mert a strófa így folytatódik: „Fölmászott egy fára, leesett a sárba…”, majd pedig csattanósan azzal a kevésbé ismert fordulattal ér véget, hogy: „…Mari néni siratta, Laci bácsi kacagta”. A summás reakció így nemcsak a korabeli drogliberalizációs törekvésekre – eredetiben (k!)ender (ha-ha) –, hanem egy kis betűtrükkel mostani témánkra is alkalmazható.
Mert nehogy már ne legyen kőkemény politika az, ami a Herr-Frau „szakállasvicc” Eurovirsli és a National Pedographic gyermekmegrontásos különszáma, valamint a minapi, a „kismama” kifejezést tiltó angliai rendelkezés háromszögében történik. (Itt rögtön elnézést kell kérnem a kirekesztő „háromszög” kifejezésért, a konvex és nemkonvex, valamint éltranzitív és egyéb sokszögektől, a tetra- és oktaéderektől, továbbá az ezekhez hasonló síkidomoktól egészen a konkáv deltoidokig.) Mint ismert, a brit orvosi kamara azt tanácsolja a kórházi alkalmazottaknak, hogy kerüljék a kismama, anya, várandós anya, édesanya kifejezéseket, nehogy ezzel sértsék a transzneműek jogait. E groteszk hír oldalvízén értesültem az áramlat legújabb vívmányáról, a Reflektor nevű LMP-közeli oldalon tavaly májusban megjelent Transzzsidó kiáltványról is, amit érthetetlen módon mély csend fogadott eddig a nyilvánosságban.
***
2017. 02.10. (XXI/06)
