Sokan érveltek az elmúlt napokban amellett, miért fontos a távolmaradás a referendumtól. Mások szerint az érvénytelen szavazat a véleménynyilvánítás megfelelő módja. Ez utóbbi melletti érveket a Magyar Kétfarkú Kutya Párt (MKKP) kampánya tömören kifejezi: „Hülye kérdésre hülye választ”. Aki érvénytelen szavazatot ad le (két ikszet tesz a karikákba, vagy egyet sem, vagy összefirkálja, stb.), az úgy számít, mintha el sem ment volna.
Az MKKP kampánya ezért kizárólag belpolitikai szempontból értelmezhető. Az érvénytelen szavazatok számát ugyanis közzéteszik, így mivel egyetlen más párt sem kampányol ezen opció mellett, az MKKP azt mondhatja, hogy aktív támogatottságuk mérhető, és megegyezik az érvénytelenül szavazók számával. Ez célja lehet egy pártnak, csak éppen azt alkalmazza, amivel a kormányt vádolja, nevezetesen, hogy a népszavazás valójában tisztán belpolitikai célokat szolgál. Az MKKP belpolitikai előnyt szeretne kovácsolni saját maga számára a referendumból, és ehhez kétségtelenül megfelelő módszert választottak. De aki érvénytelenül akar szavazni, tudnia kell: szavazatát a Kétfarkú Kutya Párt fogja felhasználni.
A bojkott hívei szerint is rossz a feltett kérdés, de szerintük ennél nagyobb probléma az, hogy Orbán Viktor saját hatalmának megerősítésére akarja felhasználni a referendumot. Eldöntött ténynek veszik, hogy az emberek többsége úgyis a kormánynak tetsző választ fogja adni, ezért nem is próbálnak érvelni velük szemben, eleve feladták a küzdelmet. Ezért inkább azt mondják, hogy az igen ugyanúgy Orbánt támogatja, mint a nem, ezért csak egyetlen ellenfél van: a részvételi küszöb. Aki távol marad, a kormány ellen szavaz, és ha ők vannak többségben (tehát az érvényes szavazatok száma nem éri el az 50 százalékot), akkor Orbán megbukott, és mennie kell. Mivel a kormány azt kommunikálja, hogy valódi tétje van a népszavazásnak, ezért egy 49 százalékos, vagyis érvénytelen referendum kudarc a számukra. (Valójában ennél sokkal árnyaltabb a kép: a kormány szempontjából egyértelmű kudarcnak csak azt lehetne nevezni, ha a saját választóikon kívül nem tudnának másokat megszólítani. A részvételi arány értelmezési lehetőségeiről néhány hete írtunk: Célegyenesben. Hetek, 2016. szeptember 9.)
2016. 09. 23. (XX/38)
