A Hetek olvasói közül jó néhányan emlékezhetnek még arra, hogy milyen alpári uszítás folyt a késői Kádár-kor sajtójában a lengyelek ellen 1980-81 után, azaz a Szolidaritás sztrájkjait és a Jaruzelski-féle szükségállapotot követően.
A fiatalabbaknak, akik nem élhették át személyesen a verbális lincselés pártállamra jellemző hullámait, most érdemes figyelniük: nagyjából az történt a szocialista testvérnépből egy csapásra dologtalan, munkakerülő, szélhámos söpredékké lefokozott lengyelekkel a nyolcvanas évek hazai nyilvánosságában, mint ami az európai mainstream médiában történik napjainkban a britekkel.
Nagy-Britannia népe a múlt csütörtökön egyetlen nap alatt korlátolt, beszűkült, idegengyűlölő csürhévé vált a kontinens nyilvánosságában, olyan szerencsétlenek halmazává, akik xenofóbiájuk, idült alkoholproblémáik és egyéb, a művelt Európa felvilágosult polgárai által csak megvetéssel és rettenettel emlegethető motivációik hatására úgy döntöttek, hogy nem kérnek az olyan korszakos államférfiakból, mint Jean-Claude Juncker. A britek egyébként ezzel merényletet követtek el a nyugati civilizáció ellen (Donald Tusknak, az Európai Tanács elnökének szíves közlése).
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »