Igen, Navracsics – persze, csupán Orbán Viktor epigonjaként – úgy véli, hogy a törvényekkel és az alkotmány változtatásaival nincs semmi probléma; azok „nem jelentenek semmilyen veszélyt a demokráciára, ezért egy idő után a külföldi aggodalmak is lehiggadnak majd”. Mondja ezt annak ellenére, hogy noha az Európa Tanács nem indított hivatalos monitoringeljárást Magyarországgal – helyesebben a kormánnyal – szemben, de közgyűlési határozatában kifejezte „mély aggodalmát amiatt, hogy az új magyarországi alkotmányos keretek következtében erodálódnak a demokratikus fékek és ellensúlyok”, és ezért „szoros megfigyelés” alatt tartja a kialakult helyzetet. A kormányfő helyettese, nem mellesleg igazságügyminiszter, eltökélten nem akarja megérteni, hogyan befolyásolja az ország nemzetközi megítélését, ha a például a Human Rights Watch szerint a felettébb indokolt bírálatokra adott magyar válaszok leginkább a hasonlóképp kritizált Azerbajdzsán és Kazahsztán reagálásaira emlékeztetnek.
Navracsicsnak persze most különösen jó oka van a tettetésre, hiszen az Európai Unió Bizottságának nemsokára esedékes jogi vizsgálatától csakúgy nem várhat kedvező eredményt, miként a Velencei Bizottság már ismert jelentése sem arra vallott, hogy a külföldi aggodalmak lehiggadnak. Legutóbb a jól tájékozott Frankfurter Allgemeine Zeitung is úgy értékelte az Európa Tanács határozatát, hogy a dokumentum – tekintve, hogy épp a velenceiek szakvéleményére támaszkodik – egyértelműen felszólítja a magyar kormányt az unió Bizottságával való együttműködésre. A lap leszögezi, hogy ha Budapest netán kisebb kiigazításokkal el is kerülheti a konkrét kötelezettségszegési eljárásokat, „az alapvető értékek megsértése miatt” a politikai procedúra akár az ország uniós jogainak felfüggesztéséhez vezethet.
És úgy tűnik, Navracsics készül erre az eshetőségre. Hiszen vasárnapi nyilatkozatában már odáig ment, hogy éppen az alapvető európai értékeket kérdőjelezte meg. Amennyiben a Velencei Bizottság alkotmányjogászai „amellett érvelnek, hogy az AB-nál nincs fontosabb testület, az felveti a szakmai sovinizmus vádját” – jelentette ki, és ráadásul hozzátette: ennek a testületnek az a problémája, hogy „Európában egy pontosan meg nem határozott alapról valamilyen uniformitást akar bevezetni”. Ha ezt egy outsider Fidesz-képviselő mondaná, említésre sem volna érdemes. Annál meglepőbb okfejtés azonban egy olyan ember szájából, aki tanulta és tanítja a politológiát, és feltehetően rendelkezik némi jogi ismeretekkel is. Navracsicsot tehát éppen szakirányú képzettsége tarthatná vissza attól, hogy fölényeskedjen a világ leg-elismertebb alkotmányjogi testületével. Mert neki igazán tudnia kell, hogy ezek a jogászok a legkevésbé sem „egy pontosan meg nem határozott alapra” hivatkoznak, hanem éppenséggel az unió Alapjogi Chartájára. És egyebek mellett még a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára – hogy az európai jogfejlődés során általánosan elfogadott normákról ne is beszéljünk. Vagy csakugyan szakmai sovinizmusra vallana, hogy például a már a római jogban is tilalmas visszamenőleges hatályú törvényalkotást – amelyben az Orbán-rezsim olyannyira jeleskedik – a velenceiek továbbra is elfogadhatatlannak tartják?
2013. 07. 05. (XVII/27)
