Ildikó például több mint 5 éve él Ausztriában. Pedagógusként helyezkedett el a „sógoroknál”. Németet tanít – ám munkavégzés közben sokszor kerül kapcsolatba az ugyancsak kint dolgozó magyarokkal. A honfitársainkról szerzett tapasztalatai elég vegyesek.
„Ahogy én látom, azért a magyarok többsége nagyon jól be tud illeszkedni a nyugat-európai munkastílusba. Sokan tényleg lelkiismeretesen, kőkeményen, becsületesen dolgoznak, és soha nem akarnának érdemtelenül előnyökhöz jutni. De még mindig belefutok időnként olyanokba, akik nem nagyon akarják levetkőzni a vitatható kelet-európai stílust. Ők ilyenkor nem győzik hangsúlyozni, hogy mennyire életrevalók és ügyesek. Például azért, mert sikerült maguknak valamilyen bejelentett ausztriai lakcímet kiügyeskedni, hogy hozzájuthassanak bizonyos szociális juttatásokhoz. De eközben egyébként a határ túloldalán, Magyarországon élnek és eszük ágában sincs tényleg Ausztriába költözni.”
A másik, jellemzően gyakran trükköző csoport az építőipari vállalkozóké. „Ők azok, akik közül sokan úgy folytatják, mint otthon, mintha mi sem történt volna. Például trükköznek az alkalmazottak bejelentésekor és csak részmunkaidőt vesznek náluk figyelembe” – meséli Ildikó, hozzátéve: mivel többségük évtizedek óta Ausztriában épít egzisztenciát, nem is annyira anyagi megfontolásból – sokkal inkább mentalitásbeli okokból, megszokásból intézik a dolgokat úgy, ahogy.
2016. 08. 12. (XX/32)
