Bár a fogyasztók érzékelhetően kevesebb hamburgert esznek az utóbbi időben, a pizza iránti étvágy ezzel párhuzamosan látványosan javult az elmúlt években. A tengerentúlon piacvezető – egyébként michigani eredetű – Domino’s Pizza étteremlánc bevétele például 14 százalékkal növekedett 2014 utolsó negyedévében az egy évvel korábbihoz képest. Az Amerikán kívüli értékesítések száma (Kanada, Egyesült Királyság, Japán, Olaszország stb.) pedig már zsinórban a 84. (!) negyed-évben növekedett. De mi teszi mégis ennyire népszerűvé a pizzát más gyorsételekhez képest?
A pizza már a 18. században egy kedvelt és olcsó étel volt Olaszországban. Kezdetben mindössze egy lapos kenyérből állt, amit az ínyencek paradicsommal ízesítettek. Az új ételfajta nagy népszerűségre tett szert, és helyi nevezetességnek számított. A 19. században az olasz bevándorlók magukkal vitték a pizzakészítés mesterségét Amerikába, ahonnan aztán az 1950-es években indult világhódító körútjára. Amerikában a pizza iránti kereslet a második világháború után látványosan megugrott, hála a frontról hazatérő amerikai katonáknak, akik Olaszországban már szereztek belőle egy kis ízelítőt. Így ma már mindenki tudhatja, hogy az olaszok el sem tudják képzelni a pizzát ananásszal, vagy azt, hogy a pizzára soha nem raknak ketchupot, mivel annak alapját a paradicsomszósz képezi.
Ma is töretlenül növekvő népszerűségének okairól azonban már megoszlanak a vélemények. Egyesek szerint a már említett egészségtudatos étkezés növekvő tendenciájának tudható be a pizzafogyasztási láz. Sok emberben ugyanis az a téves feltételezés él, hogy a pizza sokkal egészségesebb, mint egy hamburger, hiszen a feltéte gyakran tartalmaz friss zöldségeket. Valójában egy közepes méretű vegetáriánus pizza kalóriatartalma akár négyszerese is lehet egy Big Macnek.
2015. 03. 06. (XIX/10)
