hetilap

A z azonos nevű cég amerikai alapítója egy szép napon Párizsban szeretett volna spontán taxit fogni, ám ez a szándéka nem járt sikerrel. Viszont ennek hatására megszületett az Uber kezdetleges formája – ahogy erről a The Wall Street Journal egyik cikke is beszámolt a közelmúltban. A cég eleinte mindössze 10 luxusautót vásárolt és azokhoz bérelt 20 sofőrt. Majd az alapító, Travis Kalanick egy egyszerű applikáció segítségével saját népes baráti köre számára bocsátotta rendelkezésre az azokkal való közlekedés lehetőségét San Francisco egész területén –  természetesen egy adott díj megfizetése mellett.

Az ötlet bevált. Kalanick azonban a kezdeti sikerek ellenére sem szeretett volna megragadni egy egyszerű limuzinkölcsönző vállalat ötlete mellett. Valami nagyobb dolog körül forogtak a gondolatai: a személyszállítást szerette volna alapjaiban megváltoztatni. Felismerte, hogy nagyon sok olyan ember van, aki bár rendelkezik gépjárművel, mégis keveset használja azt a napi közlekedésben. Arra gondolt, hogy ezt a problémát – azaz az erőforrások bántó kihasználatlanságát – meg lehetne oldani, ha rendelkezésre állna egy olyan platform, amelyen keresztül az autótulajdonosok és az utazni vágyó emberek könnyen egymásra találhatnak. Ahhoz, hogy egy autótulajdonos az Uberen keresztül fuvarozhasson embereket, nem kell külön engedélyt kérnie, nem kell a taxizásra vonatkozó – olykor túl szigorú – szabályoknak megfelelnie, hanem mindössze az Uber által hozott enyhébb és sokkal kevésbé bürokratikus előírásokat kell betartania.

További eltérés a hagyományos modellhez képest, hogy míg a taxik esetében egy költséges diszpécseri rendszert kell fenntartani ahhoz, hogy minden beérkező igény hatékonyan ki legyen szolgálva, addig az Uber esetében pusztán egy okostelefonra van szükség GPS vételi lehetőséggel, és ennek köszönhetően az applikáció automatikusan hozzárendeli az igénylő helyéhez a legközelebbi sofőrt. A fizetéssel kapcsolatos legfőbb különbség pedig abban mutatkozik meg, hogy egy „uberezés” után nemcsak hogy nem szükséges, de egyenesen tilos készpénzzel fizetni a sofőrnek, ugyanis az applikáció által számolt viteldíj (amely jellemzően alacsonyabb, mint a taxitársaságoké) az utazás problémamentes végeztével automatikusan levonásra kerül az utas bankszámlájáról. Az így kifizetett összeg 20 százalékát teszi zsebre az Uber, a maradék 80 százalék pedig a sofőr markát üti. Az díjazás elsősorban időalapú, amennyiben viszont a taxi átlép egy bizonyos sebességet, az átvált kilométeralapúra. Emellett, az üzletpolitikájuk szerint ünnepnapokon, illetve rosszabb időjárási viszonyok között a rugalmas árképzésüknek megfelelően megemelik a viteldíjat – követve a kereslet-kínálat közgazdasági törvényét.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek