A befolyásos The Economist jó tíz évvel ezelőtt még elég hervasztóan nyilatkozott Afrikáról – emlékeztet a Der Spiegel. A londoni szerkesztésű hetilap akkor Afrika szétesését vizionálta törzsi csatározásokkal, járványokkal és mélyszegénységgel tarkítva. Ezzel azonban sok újat nem mondott: a fekete kontinens évszázadok óta vad, kiszámíthatatlan és minden modernizációs kísérletet lerázó közegként van számon tartva. Ám a 21. század talán új képet kezd kirajzolni róla. Piacai gyorsan nőnek, az új, fiatal generáció pedig elképesztően motivált; ők már az amerikai sikertörténetekhez szeretnék mérni magukat és nem a segélyprogramok világához. Egyes elemzők szerint Afrika már most is rendelkezik egy olyan 50-150 milliónyi elittel, melynek vásárlóereje eléri a fejlett országok felső középosztályának szintjét, míg a feltörekvő osztály tagjainak száma 350-500 millióra tehető. Mindeközben a gyermekhalandóság csökkent, az AIDS-fertőzések száma szintén alábbhagyott, és a várható élettartam is 10 százalékkal magasabb, mint akár egy évtizeddel ezelőtt. Az elmúlt évek gazdasági sikerei többet lendítettek a kontinensen, mint a 20. századi segélyprogramok együttvéve – teszik hozzá a szakértők. És persze sose feledjük: a világ nyersanyag-készletének 40 százaléka Afrikában található, miközben a műveletlen termőföldek több mint fele is itt terül el.
A modern gyarmatosítók legjobb „fegyvere” pedig az infrastruktúra. 2007-ben Pierre Omidyar, a franciaországi születésű, iráni-amerikai üzletember (és nem mellesleg az eBay alapítója) megvásárolt egy szállodaépületet Nairobiban és modern irodakomplexummá alakította át, amely ma már számos afrikai diáknak, bloggernek, webdesignernek és programozónak ad lehetőséget arra, hogy saját startup-ötletein dolgozzon – akár napi 12-14 órát is. Az iHub elnevezésű intézmény nem az egyetlen létesítmény, ami miatt Kenya az utóbbi években kiérdemelte a „Szilícium Szavanna” elnevezést. Az iHubot ma már „körbetelepülték” olyan világcégek, mint a Google, a Microsoft, az IBM és a Cisco. Tavaly pedig egy másik nagyszabású beruházást hirdettek meg, amelynek célja a fővárostól 60 kilométerre található Konza újjáépítése, mintegy 14,5 milliárd dollár értékben. Az új város – a tervek szerint – 2015-re 20 ezer, míg 2030-ra 200 ezer új munkahelyet teremtene. Kenya így jelenleg az afrikai kontinens egyik leggyorsabban fejlődő országa, Nairobi pedig a régió kereskedelmi és üzleti központjának tekinthető. A kenyai digitális forradalom sokakat a nyolcvanas évek Indiájára emlékeztet: egy fejlődő országból a világ vezető fejlesztői és programozói kerültek ki. Itt az infokom terület már most körülbelül 5 százalékát adja a gazdasági tevékenységnek; nem csoda hát, hogy itt dolgozik Kelet-Afrika legtöbb szoftverfejlesztője.
A harmincéves – magát dot-com üzletembernek nevező – Wesley Kirinya a Der Spiegelnek elmondta: pár éve azért hagyta ott az egészségügyi főiskolát, hogy megalapítsa saját informatikai cégét. A Leti Gamesnek azóta hat alkalmazottja van, itt bérelnek irodát az iHubban, és nagyon büszkék arra, hogy a legutóbbi, mobiltelefonokra készített 1 dolláros játékprogramjukat már 100 ezren töltötték le. Mobiltelefonokra épített üzleti modellel pedig itt bukni nem lehet! A szubszaharai piac ma a világ leggyorsabban növekvő „kütyüfelvevője”. Itt több SIM-kártya van forgalomban, mint Észak-Amerikában, miközben a 900 milliós kontinens közel fele még csak tizenöt év alatti. Szakértők becslése szerint 2050-re egymilliárd mobilfelhasználó (és 2 milliárd lakos) lehet majd ezen a földrészen. „Ma könnyebb internetet vinni egy faluba, mint ivóvizet” – nyilatkozta egyszer a Time magazinnak Mo Ibrahim, az afrikai digitális forradalom emblematikus figurája. Ibrahim tudja, miről beszél: londoni állását feladva, 1998-ban ő alapította az első afrikai mobilszolgáltatót, a Celtelt. Ez a cég ma már 13 országban van jelen, 24 millió ember használja a hálózatát, és mintegy 5000 alkalmazottja van.
2013. 12. 13. (XVII/50)
