A G20-csoport tagjai nem látják már szükségét a számszerű adósságplafon meghatározásának, habár erről korábban többször is szó esett. A pénzügyi találkozók idei soros elnöke Oroszország pénzügyminisztere, Anton Sziluanov korábban arra törekedett, hogy a tagországok vezetői elfogadjanak egy fix adósságcsökkentési célt. Az USA és Japán azonban erősen ellenezte a GDP arányában meghatározott célértéket, mivel véleményük szerint inkább a gazdasági növekedés előmozdítására kellene koncentrálni – ami nem feltétlenül jár együtt az államadósság csökkenésével. (Sőt, mint ahogy azt itthon is tapasztaljuk: az államadósság csökkentéséből sem lesz automatikusan növekedés.)
Ennek következtében a washingtoni hétvége egyik nagy fejleménye, hogy a G20-ak támogatóan léptek fel a japán jegybank legújabb akciója mellett. Japán 1400 milliárd dollár értékű gazdaságélénkítő programot indít, aminek már a híre is kiváltotta a jen jelentős gyengülését. Aszo Taro japán pénzügyminiszter azonban kifejtette: a jen gyengülése pusztán velejárója gazdaságpolitikájuknak, amelynek igazi célja a defláció (árszínvonal-csökkenés) leküzdése. Emellett a japán gazdaság visszacsúszása az egész világgazdaságot fékezi, tehát ennek elkerülése igen fontos. Ezzel a lépéssel párhuzamosan ugyanis 1,2-ről 1,6 százalékra módosították a 2013-as növekedési céljukat.
A japán deviza gyengülése viszont fenyegetés a feltörekvő kereskedelmi partnerei számára. Ez maga a „devizaháború” rémképe, ugyanis ilyenkor a gyengébb országok úgy érzékelik, hogy a fejlett országokban folytatott laza monetáris politika − az alacsony kamatok és a központi pénzpumpák − végső soron az ő versenyképességüket rontja. Egy leértékelési „válaszcsapás“ pedig könnyen globális inflációhoz vezet, ami pedig – a harmincas évek óta tudjuk – senkinek sem jó.
2013. 04. 26. (XVII/17)
