Az első féléves eredmények összesítéséből kiderült: a feltörekvő távol-keleti vállalat mintegy 16,1 milliárd dolláros bevételre tett szert, míg az Ericsson forgalma 15,2 milliárd dolláros volt - adta hírül a Financial Times. Amerika azonban nehezen tud bizalmat szavazni a kínai készülékeknek. Tartanak ugyanis attól, hogy az eszközök nem csak azt fogják tenni, mint amire a vásárlók használni kívánják. Kiberbűnözők, vagy akár kémek is rátelepedhetnek a közepesen megbízható berendezésekre - vázolta fel az aggályokat az Economist. Nem is beszélve arról, hogy egy esetleges konfliktus idején mennyire érzékeny pont a telekommunikációs hálózat működőképessége. „Szerintem nevetséges, hogy megengedjük egy kínai vállalatnak, akinek a kínai kormánnyal és a Népi Felszabadító Hadsereggel vannak kapcsolatai, hogy hozzáférjenek a hálózathoz" - mondja Dmitri Alperovitch, a CrowdStrike webbiztonsági munkatársa.
A brit hetilap több esetet is felidéz, amikor a Huawei termékeit biztonságpolitikai okokból visszautasították: Ausztrália idén márciusban megakadályozta, hogy részt vegyen az új nemzeti szélessávú rendszerben, Amerika pedig a csődbe ment 3Leaf szervergyár eszközeinek felvásárlását akadályozta meg a „behatárolhatatlan biztonsági érintettségek" okán. A Huawei cáfolja a vádakat, és áll elébe az alapos vizsgálatoknak. Ennek jegyében működtetik például az angliai Banbury városkában a Kiberbiztonsági Értékelő Központot, ahol a brit Kormányzati Kommunikációs Központ (GCHQ) korábbi munkatársai és más szakemberek ellenőrzik a berendezéseket, szoftvereket. Ross Anderson, a Cambridge-i Egyetem biztonságimérnök- professzora azonban arra hívja fel a figyelmet: valójában a legdrágább routereken kívül szinte minden telekommunikációs eszköznek vannak Kínában gyártott elemei, így tehát a kínai gyártók kitiltása mindössze hamis biztonságérzetet kelt.
Pompás eredmény
2012. 08. 24. (XVI/34)
