Új áruk a polcokon. Hadüzenet Fotó: Somorjai L.
Házi Zoltán, az Országos Kereskedelmi Szövetség elnöke s egyben a Nagybani Piac Rt. vezérigazgatója lapunknak kifejtette, az uniós csatlakozás után várhatóan egyre több új termék kerül a polcokra – amit a figyelmesebb vásárlók már most is észlelhetnek –, és ez számos új cégnek a piacra való betörését mutatja. Házi szerint várhatóan a hazánktól való távolság és a gyártó tőkeerejének függvényében jönnek majd be az új áru-cikkek.
Az új termékek megjelenése a vásárlók számára egyáltalán nem riasztó tény, hiszen nő a választék, ráadásul így a gyártók még árversenyre is kényszerülnek, szó szerint versenghetnek kegyeinkért, vagyis pénzünkért.
Problémát az jelenthet – ami például a cukoripar terén is előállt –, hogy a háttérben a termelők és a gyártók versenye zajlik, ami jelen esetben éppen a cukor árának növekedéséhez vezetett, és az sem kizárt, hogy a cukorár még tovább emelkedik. A cukorrépa ára ugyanis hazánkban eddig jóval (30 százalékkal) olcsóbb volt, mint az unió többi államában, a csatlakozás után pedig a répa felvásárlási ára igazodott az uniós szinthez. Azt igen nehéz ma megmondani, a közeljövőben mennyivel emelkedik még a cukor ára, illetve az eddigi emelkedések továbbgyűrűznek-e más iparágba, s ha igen, milyen mértékben lesznek drágábbak a csokoládék, a sütemények, a lekvárok stb.
Lapunk által megkérdezett szakértők ugyanakkor biztosak abban, hogy a húsipari termékek ára nem emelkedik a közeljövőben. Ennek oka az, hogy a konkurens országokban az élőállat felvásárlási ára alacsonyabb, mint nálunk. Hogy miért lehet ebből mégis baj? Sajnos a határnyitás felerősíti annak a veszélyét, hogy több hazai vállalat tönkremegy. Ezzel más országok gyártóinak kezébe kerülhet a piac s egyben annak az eldöntése, mennyiért vehetjük meg a húsárukat. Ez – reméljük – a távoli jövő, de a kialakult szituációban nem lehetetlen.
Házi Zoltán szerint a kiutat abban lehet keresni, hogy összefognak a gyártók, és közösségi marketinget folytatnak, illetve hatékonyabban működnek a terméktanácsok. Ennek súlyát az élelmiszeripar vezetői, úgy tűnik, megértették, mivel 2003 őszén tizenkét nagyvállalati vezető magánemberként létrehozta a Lánchíd Klubot, mely a csatlakozás kapcsán felmerült kérdésekre, válságokra igyekszik megoldást találni. Hogy miért nem sakk-klubot vagy valami hasonló szervezetet hoztak létre? Úgy tűnik, a magyar sakk helyzete kevésbé aggasztó, mint az élelmiszeriparé. A közelmúltban az Élelmiszer cím? szaklappal együtt szerveztek sikeres konferenciát ugyanebben a témában, és várható a folytatás. Ez kedvező jelként fogható fel a vezetők oldaláról, a siker, a talpon maradás azonban nem csak rajtuk múlik. Házi Zoltán elmondása szerint nagyon erős verseny várható, amelyben a magyar élelmiszerek számára is nyílnak új lehetőségek, ám mégis azon múlik a siker, mennyire tudnak gyorsan és hatékonyan alkalmazkodni a vállalatok. Erre utalva hozzáfűzte, hogy az eddigi tűzoltásszer? marketingtevékenységet hosszú távú stratégiákkal kell felváltani. Ez eddig a nagy múltú és tapasztalatú, tőkeerős cégekre volt csak jellemző, vagyis a multikra, azonban ma már mindenki saját bőrén tapasztalja meg ennek a fontosságát.
Másik kitörési pontként Házi a márkaépítés stratégiáját említette, amely viszont rendkívül költségigényes. Hozzáfűzte, a kényszer nagy úr, és most mindenki rákényszerül, hogy megtanulja, nemcsak a technológiafejlesztés, hanem a piac is befektetést igényel. Akiknek a márkaépítés költsége megfizethetetlen, azoknak járható útként a specializáció és bizonyos önkorlátozás marad: a saját márkás üzletláncok gyártói partnereként szerezhetnek biztos piacot, ami viszont termékspecializációval és az önálló márkahasználat gyengülésével jár együtt.
2004. 05. 13. (VIII/20)
