Palesztin fiatalok izraeli katonákat dobálnak kövekkel. Elszállnak a befektetési
lehetőségek Fotó: Reuters
A politikai feszültségekre legérzékenyebben a turizmus és a szállodaipar reagált.
A millenniumi események és a pápalátogatás kapcsán rekord számú látogatót és
bevételt várt az izraeli idegenforgalom, de az immár egy hónapja folyó zavargások
miatt a külföldi csoportok sorra lemondják az útjaikat. A zavargások legsúlyosabban
ezt a szektort érintik, amely Izrael gazdaságán belül jelentős részt foglal el, és
a foglalkoztatottaknak is igen magas hányada él a turizmusból. A 13 szállodát működtető
Sheraton Moriah szállodalánc például a minap jelentette be, hogy költségeinek csökkentése
érdekében kénytelen négynapos munkahetet bevezetni, és 1900 alkalmazottja közül
minden bizonnyal több százat kell elbocsátania. A turisztikai minisztérium máris
jelentős pénzeszközöket különített el, hogy nemzetközi reklám- és marketingkampányt
indítson a turisták visszacsalogatása érdekében.
A turizmus mellett az építőipar, illetve az ingatlanpiac is megsínyli a zavargásokat:
sok helyen leálltak az építkezések vagy amiatt, hogy veszélyesen közel vannak
palesztin településekhez, vagy azért, mert nincs elegendő munkaerő, hisz az építőiparban
foglalkoztatottak 29 százaléka palesztin, akik a zárlat miatt nem tudnak munkahelyükre
eljutni.
Izrael sokat profitált a közel-keleti békefolyamatból, hisz olyan új tőkebefektetések
és exportpiacok nyíltak meg előtte, amelyekkel korábban diplomáciai kapcsolatban sem
álltak. Amennyiben a békefolyamat tovább folytatódik, és a gazdasági reformok (adóreform,
szigorú költségvetési politika) sem maradnak el, s emellett a jövőben is jelentős
lesz a külföldi tőke beáramlása, akkor az évi 4-5 százalékos GDP-növekedés
tartható lesz.
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »