hetilap

Egy kenyai munkás üres m?anyag kannákkal megrakott szekér elé fogva. Nehéz az előrehaladás
    Fotó: Reuters

"Afrikában az egy főre jutó éves jövedelem ma alacsonyabb, mint az 1960-as években
volt" – áll a beszámolóban. Eszerint az elmúlt 40 évben folyamatosan romlott
Afrika helyzete, és ma az egész kontinens teljes GDP-je alig több, mint a kicsiny
Belgiumé. Az afrikai szegények a legszegényebbek az egész világon, az éves átlagjövedelem
(a fejlett Dél-Afrika nélkül) csupán 315 dollár (azaz 85 ezer forint) fejenként. Egészséges,
tiszta ivóvízhez csak minden második afrikai jut hozzá. Ehhez társul még az AIDS,
ami olyan elterjedt, hogy bizonyos országok átlagéletkorát pár év alatt tíz évvel
csökkentette. A világ összes HIV-fertőzöttjének kétharmada afrikai, Botswana és
Zimbabwe lakosságának több mint egynegyede fertőzött. A HIV-vírus mellett számos más
járvány is tizedeli a lakosságot. A pusztító betegségeknél talán csak az egyre
gyakrabban fellángoló törzsi háborúk, puccsok tragikusabbak, ezek gyakran a kitörés
utolsó esélyeit lehetetlenítik el.

A gazdaság és az egészségügy tragikus állapotát szemlélve az egész fejlett világ
aggódik, hiszen Földünk rohamosan egy nagy globális faluvá válik, és egyre kevésbé
lehet azt mondani, hogy a szomszéd gondja nem az én gondom. A feladat világos, meg kell
menteni Afrikát a totális csődtől, ami a Világbank optimizmusa ellenére reálisan
fenyeget. Az nyilvánvaló, hogy a kontinens erre önmaga nem képes, sőt külső erővel
sem oldható meg.

Mégis vannak biztató jelek. A XX. század legnagyobb előrelépése a gyarmati rendszer
teljes megszűnése volt, ez ugyanis szintén felelős a mai állapotokért. Callisto
Madavo, a Világbank Afrika-régiójának elnöke szerint az egyik legpozitívabb jel a
kitörésre az afrikai lakosság jelentős többségének demokrácia iránti igénye, ami
a felelős, ellenőrizhető kormányok kinevezését és az igen elterjedt, nagy mérték?
korrupció felszámolását jelenti. Afrikának rengeteg rejtett tartaléka és kiaknázatlan
kincse van, ami a jelenlegi rossz beidegződések és struktúrák felszámolása után a
régió fejlődését segítheti elő. A fő érték maga az ember, akit a képzési
rendszerek megváltoztatásával magasabb szint? termelésbe lehet bevonni. A kiút egyik
fontos állomása tehát az oktatás megreformálása, amiben a világ fejlett része
nyilván sokat segíthet.

Hogy Afrika valóban készen áll-e a XXI. századra, még nem dőlt el, az azonban igen,
hogy a globalizálódó világban ez nem csupán egy kontinens kérdése, hanem mindenkié.

Tovább olvasná?

Ez egy cikk a hetilapból, amit online előfizetést követően belépéssel elér.

Vagy vásárolja meg a lapot az újságárusoknál.

Előfizetek

Belépek