Kétségtelenül nagy presztízsveszteség lenne az Európai Monetáris Unió számára,
ha nem sikerülne megerősíteni az eurót. Wim Duisenberg, az unió jegybankelnöke a The
Financial Timesnak adott nyilatkozatában nyíltan elismerte: attól tart, hogy a lakosság
elveszíti bizalmát a közös valutában. A jegybanki elnök jelezte, hogy – főleg Németországból
– számos levelet kap, amelyekből az derül ki, hogy az emberek féltik megtakarításaikat
a gyenge euró miatt. Duisenberg szerint a gyengülés csak átmeneti, és nem hordoz különösebb
gazdasági veszélyt, így nem lesz inflációnövelő hatása sem. Az Euroland gazdasága
a vártnál lassabban növekszik, és ez csak fokozza az európai bankvilág központjának
számító London szkepticizmusát a 2002-re prognosztizált brit belépési szándékkal
kapcsolatosan.
De vajon miért is esett egész évben az öreg kontinens új valutája? A folyamatos értékgyengülést
két okkal magyarázzák a szakemberek. Először is a kezdő árfolyam túlértékeltnek
bizonyult, másrészt az év első felében a dollár az amerikai gazdaság szárnyalása
miatt rég nem látott módon erősödött, ami megnehezítette az euró szinten maradását.
Január negyedikén még 1,18 USD volt az árfolyam, azaz egy euró 1,18 dollárt ért. A
valutát ért első komolyabb csapást Lafontaine német pénzügyminiszter március 11-i
lemondása okozta, az exminisztert ugyanis az euró egyik atyjaként tartották számon. A
valuta így tovább esett, míg március 24-én, a koszovói háború kirobbanásakor már
csak 1,09 dollárt ért. (A koszovói konfliktus egyébként minden tekintetben hátrányosan
érintette az európai gazdaságokat, de nemcsak Kelet-, hanem Nyugat-Európát is, az
USA-nak viszont a fegyverexport fellendülését jelentette.)
A további értékcsökkenést az váltotta ki, hogy a Wim Duisenberg vezette Európai Központi
Bank 0,5 százalékos kölcsönkamatláb-csökkentést hajtott végre, így valamelyest
stabilizálódhatott az árfolyam az 1,08 dollár körüli értéken. Az Euroland vezetői
lélektani jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy a folytonosan erősödő dollár fölött
maradjon az euró. Minden adminisztratív intézkedés ellenére azonban július 12-én már
csaknem azonos volt a dollár és az euró piaci értéke. Az 1,01-es árfolyamról
szeptember elejére átmenetileg kimozdult a valuta, mivel a francia GDP a vártnál
nagyobb (2,3 százalékos) növekedést célzott meg 1999-re. A bejelentés nem hozott áttörést,
és nem állította meg az esést, így a szeptemberi 1,07-es értékről folyamatosan csökkent
az euró, s mára rekordmélységbe (1,0038 USD) zuhant az unió reménységeként számon
tartott közös valuta.
A Reuters elemzése szerint az év végi gyengülés fő okozói a német és francia vállalati
szektorba történt állami beavatkozások, valamint a szokásos év végi tőkeáramlás
az amerikai piacra. De közrejátszik még az a korrupciógyanút követő vizsgálat is,
amit Dominique Strauss Kahn francia expénzügyminiszter ellen indítottak a napokban.
Strauss Kahn, Lafontaine és Duisenberg mellett az euró harmadik atyja volt, és az euró
beindításában, valamint kezdeti sikereiben főszerepet játszott, kétes híre azonban
erkölcsileg árt a közös valutának. További gond lehet még a 2000. évre történő
banki átállás is, amelyre ugyan az Euroland – Duisenberg szerint – maximálisan fel
van készülve, de könnyen lehet, hogy a minden apróságra hektikusan reagáló nemzetközi
pénzvilágot ez nem nyugtatja meg.
1999. 12. 04. (III/48)
