1997-ben a Központi statisztikai hivatal (KSH) adatai szerint egy magyar
foglalkoztatott 12 ezer 865 dollárnyi termelési értéket produkált, ezzel szemben az
amerikai munkavállalók 49 ezer 905 dollárnyit, ami a világ első helyezését jelenti.
Bár az európai uniós átlagtól eléggé el vagyunk maradva, némileg megnyugtató,
hogy a magyar munkavállalók teljesítménye folyamatosan, évente 2,2-4,7 százalékkal
nő.
Az ILO tanulmányából kiderül, hogy a világ első gazdaságában, az USA-ban egy-egy
foglalkoztatott 1966 órát töltött munkával 1997-ben. Az USA az egyetlen ország
ugyankkor, ahol a munkaidő nő: 1980 és 1997 között négy százalékkal emelkedett,
ezzel szemben a japánok 1980 óta csaknem 10 százalékkal kevesebbet dolgoznak. A
szigetország munkatermelékenységének növekedése mindennek ellenére gyorsabb, mint
az amerikai, s ugyanez mondható el a nyugat-európai országokról is, ahol azonban a
leglátványosabb a munkaidő csökkentése. Franciaországban például nemrég 35 órára
korlátozták a heti munkaidőt, és érdemes kiemelni, az 1997-ben legkevesebbet – mindössze
1399 órát dolgozó – norvégokat, vagy az 1552 órát dolgozó (ugyanakkor több, mint
1100 dollár termelékenységnövekedést produkáló) svédeket.
Az ILO vezérigazgatója, Juan Somavia kommentárjában elmondta, hogy sok egyéb mutató
mellett a ledolgozott órák száma nagyon fontos mutatója egy ország életminőségének.
A "szorgalmas munka haszna szemmel látható", ugyanakkor hozzá teszi, hogy "többet
dolgozni, nem jelenti azt, hogy jobban dolgozni".
A munka termelékenységét, azaz az adot idő alatt megtermelt értékeket növelni tudja
a magas képzettség, a fejlett technika, és a munkához való helyes viszony. Az adatok
azt igazolják, hogy azok a kultúrák tudják a legnagyobb fejlődést felmutatni,
(amerikai, brit, német, japán), ahol erős a feladatvégzési szükséglet, jellemezőek
a folyamatos célkitűzések, amelyek felölelik a magánéletben naponta elvégzendők és
elérendők listáját. Az úgynevezett "létezés-orientált kultúrákban", ahol az
emberek kevésbé feladatcentrikusak, ez negatív módon jelenik meg, mind a határidőknél,
az időbeosztásban, a tervezettséghez való viszonyulásban, a munkahelyi motiváltságban,
mind pedig a munka termelékenységében. A köztudottan erősen "létezés-orientált"
Latin-Amerika régióban – Chile és Kolumbia kivételével – az ILO szerint a termelékenység
az utóbbi két évtizedben enyhén csökkent. A termelékenység a legnagyobb növekedést
1980 és 1997 között Kínában (91%), és Hong-Kogban (91%) érte le, ahol a gyorsan
iparosodó országok közül a legtöbbet is dolgoznak Európában Írország (82%),
Finnország (54%), Svédország (39%), Dánia (34%), Spanyolország (38%), valamint
Nagy-Britannia (33%), és Belgium (33%) büszkélkedhet a legnagyobb munkatermelékenység-növekedéssel,
itt a tevékenység-orientáltság, a motiváltság, a tervezettség, a pontosság magas
szint? képzettséggel és fejlett technikával párosítva, úgy tűnik, még csökkenő
munkaidővel is nagyobb eredményt képes hozni.
1999. 09. 11. (III/36)
