Mi volt a titka ennek az időskorában is friss elméjű, ezüstös hajú írónak? Valószínűleg annyi, hogy igazi mesélő volt. Ha kellett, történetei a Marson játszódtak, ha kellett, egy cirkuszban, de mindig az motiválta őt: hogyan lehetne még jobb történetet mesélni az olvasóknak.
Egyszerű családból származott. Azonban már fiatalon nem tudott és nem is akart parancsolni képzeletének. Történt ugyanis, hogy kilencéves koráig a Waukegan News-Sun nevű helyi lapból mindig kivágta (az USA-ban ikonikusnak számító) Buck Rogers-képregénykockákat. Az iskolában társai emiatt olyannyira csúfolták és megszégyenítették, hogy ő is elhitte: a jövővel való foglalatosság és maga Buck Rogers is csupán gyermeki hóbortosság, amelyből neki is ki kell nőnie. Összetépte hát az egész gyűjteményt.
Két héttel később zokogva ébredt: „Hogy tehettem ezt?" Újra elkezdte gyűjteni a képregényeket, és szentül megfogadta, hogy ezentúl nem hagyja magát eltéríteni a saját útjától. Ahogy később mondta, szereti ezt a kilencéves énjét, mert általa megtanulta a túlélést.
2012. 06. 15. (XVI/24)
