„Semmiféle bizonyítéka nincs annak, hogy a szexfüggőség valódi pszichiátriai rendellenesség lenne. És valószínűleg nem is lesz" - jelenti ki Dr. David Ley klinikai szakpszichológus a témával kapcsolatos átfogó munkájában. Amikor egy ismert személyiséget félrelépésen kapnak, kézenfekvő megoldás a szexfüggőségre hivatkozni - ahogyan például a golfjátékos Tiger Woods vagy Michael Douglas és Charlie Sheen színészek tették. Az ember ilyenkor bevallja, hogy valójában beteg, és bűnbánó arccal bevonul egy méregdrága rehabilitációs központba. Tiger Woods esetében például a terápia bizonyos ideig tartó teljes absztinenciát, viselkedésterápiát, traumakezelést, a visszaesést megelőző tanácsadást, valamint a szégyenérzet csökkentését és a szexuális határok felállítását célzó négyszemközti beszélgetéseket foglalt magába.
Mindez természetesen nem olcsó mulatság, így nem is mindenki engedheti meg magának. Egy bentlakásos intézményben akár 35-40 ezer dollárt is elkérhetnek egy egyhónapos terápiáért, míg egyes honlapokon könyvek és DVD-k tömegét lehet megvásárolni. Ízlésesen álcázott dobozokban akár a katonai szolgálatukat teljesítő, szexuális vágyaikat kordában tartani nem bíró személyeknek is szállítanak önsegítő programokat - egy ezzel foglalkozó internetes vállalkozás 2009-ben közel 8 millió dolláros forgalmat bonyolított le.
A szexfüggőség tehát jó üzlet, vonja le következtetését Dr. Ley, aki szerint a biznisz újabb lökést kap a napokban bemutatott Shame (Szégyen) című, Steve McQueen rendezte filmmel. A filmben Michael Fassbender egy sikeres, jóképű és szexfüggő New York-i férfit alakít, aki a pornográfia, a prostituáltak és az egyéjszakás kalandok hálójában vergődik. Az alkotás nyomán fellángoló vitában pszichológusok és pszichiáterek sora foglal állást a szexfüggőség létezésének kérdésében.
2012. 01. 20. (XVI/03)
