hetilap

– Sturm úr, tudja-e, hogy az önök szervezete egyesekben félelmet kelt?– Ez szemenszedett félelemkeltés. Ezt csak olyanok mondják, akik mindenbe beleütik az orrukat. Érti. Az orrukat. Hahaha!– De akkor miért öltöznek feketébe?– Kérem, azért, mert magyar testvéreink a magyar ételeken kissé meghíztak, és a fekete szín slankít.– Árulja el: miért Usztics Mátyás mondta az esküszöveget?– Mert ősi magyar neve van, és ő maga is erősen hasonlít a honfoglaló magyarokra.– Miért, azok is kopaszodtak?– Nem, azok is alacsonyak voltak.– Értem. Azt hallottam, hogy a gárda tagjai kapnak majd fegyveres kiképzést is. Apropó: maga volt katona?– Nem, felmentettek a sorozáson. Allergiával.– Mire allergiás?– Mindenre, ami nem magyar. A múltkor prüszkülni kezdtem a felvágottaknál a párizsi miatt.– Egyáltalán van valami nem magyar, amit szeret?– Hogyne. A svédasztal.– Egyébként ön sportol?– Igen, tagja vagyok a Mélymagyarok búvárszakkörnek.– És mibe merülnek?– A magyar hagyományokba.– Kiskorában is ilyen erős érzelmei voltak?– Igen, míg társaim matchboxoztak, én turult röptettem. Óvodai jelem egyébként a jurta volt.– Egy nap általában hányszor szokta kimondani a „magyar” szót?– Erős napokon többszázszor.– Most, felavatott gárdistaként mi lesz az első dolga?– Végre befejezem a nyolcadik osztályt! Így, harmincöt évesen már tényleg itt az ideje.