Május 31-én megszületett a döntés a moszkvai bíróságon Mihail Hodorkovszkij, a Jukosz olajtársaság volt elnöke, valamint Platon Lebegyev, a Menatep korporáció vezetőjének ügyében: mindkettőjüket kilenc év szabadságvesztésre ítélték.

Már egy jó ideje, hogy Európában élek, így sokkal szembetűnőbb, milyen hideg is az oroszországi klíma. Míg most, április közepén Budapesten 12 fokot mutatnak a hőmérők, addig itt, Szentpéterváron reggel mínusz három fok volt, sőt e cikk megírásakor esik a hó is. A város körüli területeket egész április elejéig hótakaró borította, melynek elolvadásával főleg a települések és utak mentén bőséges szemétmennyiség bukkant elő. A szemétborította városok és falvak látványa már közvetlenül a magyar–ukrán határ átlépése után fogadott; Ukrajna a vonatablakból nézve egybefüggő, hatalmas szeméttelep benyomását keltette. Úgy látszik, mikor sokáig forradalmasdit játszanak a népek, nem jut idő a takarításra.

Annak ellenére, hogy már egy hét eltelt Aszlan Maszhadov, a csecsen szeparatisták vezetőjének halála óta, még mindig nem tisztázottak az eset körülményei. Az orosz média hírei igencsak ellentmondásosak ezzel a témával kapcsolatosan. Elemzésük során kiderül, hogy legalább ötféle verzió létezik a halálesetre vonatkozóan, és legalább háromféle a csecsenföldi helyzet további alakulására. 

Oroszországban az elmúlt 15 évben nem volt példa olyan mértékű feszültségre külpolitikai körökben, olyan aktivitásra a politológusok, politikusok között, és olyan ellentétes véleményekre a médiában, mint amilyet Vlagyimir Putyin és George W. Bush szlovákiai találkozójának előestéjén tapasztalhattunk. Nincs igazuk azoknak, akik szerint az idei amerikai–orosz csúcstalálkozó egyenesen stratégiai jelleget hordoz annak ellenére, hogy a formáját tekintve átlagosnak számít – amolyan munkamegbeszélés két nagyhatalom vezetői között. 

E hét elején Viktor Juscsenko Moszkvába utazott. Az újdonsült ukrán elnöknek ez volt az első külföldi látogatása. Látszólag már ez az egy tény is azt bizonyítaná, hogy megtört a jég a két állam között az ukrajnai válsághelyzet és a "narancssárga forradalom" óta.

A 2005-ös esztendőt új rendeletek életbe léptetésével indították Oroszországban: az újévet és a pravoszláv karácsonyt hivatalosan egészen január 10-éig ünnepelhették az oroszok. Ez volt a változtatások azon része, amelyet tetszéssel fogadtak a polgárok. A másik új törvény, amely eltörölte az ingyenes gyógyszerellátást és pénzbeli juttatásra cserélte a közlekedési kedvezményeket, dühödt ellenállásba ütközött. Nyugdíjasok tízezrei vonultak ki a városok utcáira, eltorlaszolva az utakat és ostromgyűrűbe zárva a helyi hivatalokat. Putyin elnökségének öt éve alatt még nem került sor ilyen tömegméretű megmozdulásra.

Vlagyimir Putyin még az elmúlt év végén egy sajtókonferencián vállalkozott arra, hogy megvonja a 2004-es év mérlegét, természetesen orosz szemszögből. Az elnök 690 orosz és külföldi újságíró 51 kérdésére adott választ – a politikai követelményekhez képest meglehetősen őszintén és meggyőzően. Az általa vázolt összkép mégsem lett igazán teljes. Így e cikkben jómagam is megpróbálkoztam Oroszország helyzetének az elemzésével.

Ukrajnában december 26-án kerül sor a választás harmadik fordulójára. Az európai országok politikai és államrendszerében ilyenre még nem volt példa: gyakorlatilag a második forduló megismétléséről van szó. Az elsőt Viktor Juscsenko, ellenzéki vezető nyerte alig egy százalékkal, és az eredményt senki sem kérdőjelezte meg. A következőn már a kormány által támogatott Viktor Janukovics kapott három százalékkal több voksot – de ezt az ellenzék nem fogadta el: nemcsak tömegdemonstrációt szervezett, de még a fennálló politikai rendszert is megváltoztatta: a következő év szeptemberétől Ukrajna miniszterelnökét és stratégiailag fontosabb minisztereit nem az elnök, hanem a parlament iktatja majd be.

"Mára nem létezik az az Ukrajna, amely a választások kezdetéig létezett" – jelentette ki Leonyid Kucsma Moszkvában, Putyin orosz elnökkel folytatott megbeszélése során. Ezt a történelmi kijelentést nem az újságírók kedvéért tette, hanem szükségszerű elismeréseként annak a ténynek, hogy kudarcot vallott a hatalom Janukovics kezébe való átjátszására kidolgozott terve. Ez a kudarc azonban nem csak Ukrajna számára hozott messzemenő változásokat, hanem a nemzetközi politikai küzdőtéren is felbolydulást okozott.

Már két hete, hogy az ukrajnai választások a legtöbbet "foglalkoztatott téma" az orosz politológusok körében, és persze a médiában: ezzel kezdődik minden híradó, ezt boncolgatja az elemzőcikkek többsége az elektronikus és írott sajtóban egyaránt. Eközben észrevehető, hogy míg nemrég jórészt egyetlen – kormánypárti – szemszögből figyelték és értékelték az ukrajnai fejleményeket, mára jóval nagyobb teret kapott a többiek véleménye is. Vagyis az ukrán választás egyre jobban befolyásolja a társadalmi és politikai közvéleményt Oroszországban.

Az ukrán választási bizottság hivatalosan is bejelentette, hogy Viktor Janukovics nyerte meg az elnökválasztást. Ezzel azonban lényegileg elvágta a kompromisszumos megoldás útját, míg az utcán polgárháború felé sodródnak az események.

Ukrajna az elnökválasztás második fordulója előtt áll. Ahogy arra számítani is lehetett, az első forduló két fő esélyese az oroszbarát miniszterelnök, Viktor Janukovics és a Nyugat által támogatott volt miniszterelnök, Viktor Juscsenko lett. Ami pedig az eredményt illeti, utóbbi fél százalékkal előzte meg vetélytársát – ez olyan kis előny, amely nem elegendő a győzelem kihirdetéséhez. Juscsenko nem elégedett az eredménnyel, Janukovics viszont igen – ami érthető is annak fényében, hogy nyáron még csak feleakkora szavazótábora volt, mint a vetélytársának. November 21-én dől el, ki lesz Ukrajna új elnöke.

Október 31-én, vasárnap elnökválasztás lesz Ukrajnában. Az esemény nem olyan jelentéktelen, mint amilyennek első olvasatra, a szomszédos országok "átlagpolgárai" számára tűnik. Ez az Oroszország és Európa között elterülő 48 milliós állam akarva-akaratlanul is egyfajta gát szerepét tölti be, ha figyelembe vesszük, hogy Oroszország még mindig nem forrt össze Európával. Így aztán a nyugati országok, de Moszkva is érdekelt abban, hogy a soron következő ukrán vezetővel jóban legyen. Másodszor, az ukrán társadalom az elnököt illető kérdésben nagyjából egyenlő arányban kétfelé húz. Ez pedig egy mély demokratikus tradíciókat nélkülöző ország számára igen veszélyes. Orosz és ukrán elemzők szerint éppen emiatt egy úgynevezett "harmadik forgatókönyv" mentén alakulhatnak a választás utáni események: vagyis az államhatalom elvesztheti a kontrollját a társadalom felett, és belgrádi vagy tbiliszi mintára alakulhatnak a dolgok. Ez pedig a politikai ellenállás erővel való elfojtását, sőt az ország kettészakadását is eredményezheti, ami érthetően megingathatja Közép-Kelet-Európa többi államát is.

Belorussziában (Fehéroroszországban) október 17-én zajlottak le a parlamenti választások, valamint a népszavazás arról, kapjon-e jogot Lukasenko, hogy harmadszor is induljon az elnöki tisztségért.  A számlálóbizottság adatai szerint a választók 77 százaléka szavazott rá, míg az ellenzékből senki sem jutott a parlamentbe. "Lukasenko még elnök lesz egy jó ideig – amíg csak a Kremlben másképp nem döntenek" – reagált a történtekre az amerikai sajtó. A Washington Post szerint a belorusz elnök még az eddiginél is szorosabb függőségbe került Moszkvától, amit "Putyin imperialista törekvéseivel" magyaráz. Ezenkívül úgy látja, Belorussziában a választók több mint fele a diktatúra megerősödése ellen voksolt az elmúlt vasárnap. 

Négy évvel ezelőtt, amikor George W. Bush és a demokraták jelöltje, Albert Gore között folyt a küzdelem az elnöki tisztség elnyeréséért, az orosz társadalom nagy része az utóbbinak szurkolt. Gore alelnök volt Clinton idejében, aki személyes barátságban állt Jelcinnel, de még Oroszország új vezetőjével, Putyinnal is jó viszonyt alakított ki. A Clinton nevéhez fűződő legnagyobb botrány – házasságon kívüli kapcsolata Monica Lewinskyval – szinte egyáltalán nem aggasztotta az oroszokat. Félrelépett a titkárnőjével – na és? Az orosz vezetők körében régen megszokott dolog ez. Egy szexuálisan túlfűtött amerikai elnök még nem jelent veszélyt Oroszországra. Gore pedig, azon kívül, hogy nem fűződött a nevéhez erkölcsi botrány, úgy tűnt, még Oroszországgal is szimpatizált. Nem úgy a vetélytársa, George W. Bush, akit az orosz elemzők többsége nyíltan "héjának" nevezett. Sokan tartottak attól, hogy ha ő nyeri a választást, megromlik a két ország közötti viszony, és az amerikaiak jóval kiterjedtebb és aktívabb katonai jelenléte várható a világ különféle pontjain. Jelenleg az oroszok többsége (beleértve a politikusokat is) újra inkább Bush vetélytársát, a demokrata John Kerryt látná szívesen az elnöki székben, ám a felkészültebb orosz elemzők úgy tartják: Oroszország számára mégis- csak az lenne a jobb, ha a többség által nem annyira kedvelt Bush nyerné a választásokat.

Szeptember 15-én különleges híradás szakította meg az orosz tévéműsorokat. Putyin elnök rendkívüli kormányülést hívott össze, melyre meghívást kaptak az elnöki adminisztráció képviselői, a fegyveres erők vezetői, a hivatali és végrehajtó hatalom vezetői a FÁK összes tagállamából – beleértve Csecsenföldet is. Az elnök által bejelentett reformokról Nyugaton azonnal vita kezdődött, és voltak, akik egyenesen egy új, szovjet típusú diktatúra nyitányát vélték bennük felfedezni.

"Tudnunk kell, mi történik országunkban, bármilyen keser? az igazság – végtére is nép vagyunk, nem lakosság." A fenti mondatot az egyik orosz újságból vettem. Az észak-oszétiai Beszlanban történt véres eseményekről sok tudósítás jelent meg. Nagyon sok. Még a nyugati és amerikai lapok címoldalát is a Dél-Oroszországban lezajlott tragédia híranyaga töltötte be. Kevés embert hagyott hidegen az iskola elfoglalása és a túszok – többnyire gyerekek – tudatos, hidegvérrel történő kivégzése, a legnagyobb sokk mégis az oroszokat érte. Sokkoló volt számukra úgy a halálos áldozatok és sebesültek száma, mint a hatóságok tehetetlensége a szörnyűség megakadályozásában. A legtöbb orosz tudni szeretné az igazságot: mi is zajlik valójában a hazájában, és miért?

Csoda történt az orosz értékpapírpiacon: a gazdasági mutatók bárminem? pozitív elmozdulása nélkül az értékpapírok árai pillanatok alatt 34 százalékot emelkedtek. Ez a gyorsaság főként a legnagyobb orosz olajtársaság, a Jukosz részvényeire volt jellemző, melyek az elmúlt év során folyamatosan veszítettek értékükből. A történtek hátterében egy különös esemény állt: azon a bizonyos napon Vlagyimir Putyin azt találta mondani egy sajtókonferencián, hogy "az orosz kormány nem érdekelt az olyan vállalatok csődbe jutásában, mint a Jukosz". Mindez egyfelől újfent azt bizonyítja, milyen tekintéllyel rendelkezik az orosz elnök, másfelől azt is, hogy az országban bármely – még a legnagyobb – cég is szorosan függ az államhatalom jóindulatától. A Jukosz azért került a figyelem középpontjába, mert a napokban elkezdődött Mihail Hodorkovszkijnak, Oroszország leggazdagabb emberének, a Jukosz elnökének a pere. A megfigyelők szerint nem csak egyszer? jogi eljárásról van szó, Hodorkovszkij politikai támadás áldozata.