Hamiskártyás diákok
1998. 06. 27.
Igazán büszke lehet a Kandó Kálmán Műszaki Főiskola arra a két
nebulójára, akik példás gyorsasággal ültették át elméleti ismereteiket a
távközlés és informatika napi gyakorlatába. A srácok végtelenített
telefonkártyákat gyártottak az alma mater számítógépein. Az okozott kár milliós
nagyságrendű. A hatóságok csalás alapos gyanúja miatt őrizetbe vették a diákokat,
és lefoglalták a főiskola két számítógépét – értesítette lapunkat a
Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság illetékese. A Matáv munkatársa szerint az
immár öt éve zajló szolgáltató–hamisító párharc a jövő tavaszra
egyértelműen a telefontársaságok javára fog eldőlni.
A telefonkártya-hamisítás a kártyával működő utcai telefonok üzembe
helyezésekor, mintegy öt évvel ezelőtt indult "hódító útjára". Azt
megelőzően – a mai kifinomult csalási módszerekhez képest – barbár mechanikai
beavatkozások domináltak a telefontársaságok megkárosításában: a tolvajok
egyszerűen szétverték a célállomást, majd a készülékben talált pénzzel
távoztak. Az ilyen esetek visszaszorítására helyezte üzembe a Matáv a kártyával
működő telefonokat, amelyekben nincs pénz, ezért szétverni sem érdemes őket.
A kalapáccsal, pajszerral felfegyverzett rablók tevékenysége valóban csökkent, az
új kihívásra azonban rövidesen egy új "szakmai kör" reagált: a számítógépes
csalók tábora. Egy hamisított és végtelenített telefonkártya önköltségi ára
ezer forint alatt van, piaci értéke viszont tíz-húszezer forint – tájékoztatta
lapunkat Bertalan Sándor, a Matáv biztonságfelügyeleti igazgatója. A kártyákat
alapvetően két felhasználói kör vásárolja. Az első és kevésbé kártékony a
Magyarországon dolgozó vagy tanuló külföldiek azon része, akik az otthonnal való
kapcsolattartás költségeit kívánják csökkenteni. A veszélyesebb társaságot azok
alkotják, akik pénzt is keresnek a hamis kártyákkal, természetesen a
telefontársaság kárára. Ebben a gépezetben a kandós fiúkhoz hasonló hamisítók
csak egy kisebb fogaskerék szerepét játsszák. A dolog a következőképpen fest: a
csaló alapít egy úgynevezett audiotex szolgáltató céget – ebbe a kategóriába
tartoznak az emelt árkategóriás parti-, szex- vagy rejtvény-telefonvonalak –, és
szerződést köt egy külföldi távközlési társasággal. Eddig a pontig akár
legálisan is működhet(ne) az üzlet, hiszen az érdeklődők elkezdik hívni a megadott
telefonszámot, majd a számlát befizetik a Matávnak.
A Matáv, miután rajta keresztül történt a hívás, fizet a külföldi
telefontársaságnak, aki viszont jutalékot ad az audiotex-szolgáltatónak, hiszen az
jelentős bevételhez juttatta. A csalás akkor veszi kezdetét, amikor az
audiotex-szolgáltató elkezdi hívatni a saját számát. Ehhez a művelethez
végtelenített kártyát és bértelefonálókat alkalmaz. Utóbbiak beállnak egy
fülkébe és órákon át tartják a kapcsolatot a megadott számmal. A hívás árát
– amely egy óra alatt elérheti akár a tízezer forintot is – a Matáv átutalja a
külöldi partnernek, maga viszont sosem jut hozzá, hiszen a telefonálást hamis
kártyával bonyolították.
Az elmúlt években a céget ily módon ért veszteség mértékét üzleti titokként
kezelik, de nyilván nem kis pénzről van szó. Ezt a feltételezést támasztja alá az
a tény is, hogy – mint azt Bertalan Sándor elmondta – a jövő év elejétől új
telefonkártyrendszert helyez üzembe a Matáv. Ennek illegális használatához hosszú
időre, és nagyon drága gyártóberendezésekre lesz szüksége a
kísérletezőkedvűeknek.