Új epizóddal folytatódott a Hetek által nyáron kirobbantott Magyar Sziget-botrány. A Jobbikkal szövetséges Betyársereg vezetőjének rasszista és antiszemita kijelentései miatt előbb nyomozni kezdett a Terrorelhárítási Központ, majd néhány nappal ezelőtt a Jobbik elnöke bejelentette: pártja szakít a Betyársereggel. Igaz, a bejelentést megelőzte egy pofon, mely Novák Előd alelnök arcán csattant.

Új epizóddal folytatódott a Hetek által nyáron kirobbantott Magyar Sziget-botrány. A Jobbikkal szövetséges Betyársereg vezetőjének rasszista és antiszemita kijelentései miatt előbb nyomozni kezdett a Terrorelhárítási Központ, majd néhány nappal ezelőtt a Jobbik elnöke bejelentette: pártja szakít a Betyársereggel. Igaz, a bejelentést megelőzte egy pofon, mely Novák Előd alelnök arcán csattant.

Ha egy ország bajba kerül, általában a bankok válnak az egyik célponttá. Ez így van évszázadok óta, éppen ezért nem meglepő, hogy most, amikor Magyarországot is gazdasági problémák sújtják, a politika megpróbálja a bankszektorra terhelni a felelősséget - mondta a Heteknek Felcsuti Péter, a Bankszövetség korábbi elnöke azzal kapcsolatban, hogy Orbán Viktor megígérte: addig folytatják a küzdelmet a bankokkal, amíg győznek.

„Gyurcsány megérte a pénzét, de annyira nem volt tehetséges kormányfő, hogy ennyi kárt tudjon okozni. Rosszul teszi Orbán, hogy a saját táborát is azzal hecceli, hogy ha majd Gyurcsányt elviszik bilincsen, akkor lelepleződik az igazság. Semmi nem lepleződik le" - mondta lapunknak Kéri László, aki szerint a Bajnai-féle „fantáziátlan bürokraták" sokkal eredményesebben tudnak működni hosszabb távon, mint a „csodatévők".

„Gyurcsány megérte a pénzét, de annyira nem volt tehetséges kormányfő, hogy ennyi kárt tudjon okozni. Rosszul teszi Orbán, hogy a saját táborát is azzal hecceli, hogy ha majd Gyurcsányt elviszik bilincsen, akkor lelepleződik az igazság. Semmi nem lepleződik le" - mondta lapunknak Kéri László, aki szerint a Bajnai-féle „fantáziátlan bürokraták" sokkal eredményesebben tudnak működni hosszabb távon, mint a „csodatévők".

Ha egy magyar bank - akár állami segítséggel - rááll a svájcifrank-hitelesek számára nyújtandó „menekülő" forinthitelek közvetítésére, akkor a kormány által beígért 180 forintos árfolyamon történő kényszertörlesztési dömpinggel gyökeresen átalakulhat a magyar bankrendszer. Ez esetben Orbán Viktor gazdasági szabadságharca megváltoztathatja a magyar gazdaság szerkezetét, ami a politikai folyamatokra is soha nem látott mértékben hathat vissza. Tervét egyes elemzők vak­me­rő­nek, mások életveszélyesnek tartják.

Azok a tényezők, melyeket a magyar kormány növekedési tényezőknek tartott, nem voltak képesek dinamizálni a gazdaságot. Egy olyan gazdaságot, mint a magyar, amely nagyon komoly strukturális válságokkal küzd, pusztán egy adócsökkentéssel nem lehet dinamizálni.

Azok a tényezők, melyeket a magyar kormány növekedési tényezőknek tartott, nem voltak képesek dinamizálni a gazdaságot. Egy olyan gazdaságot, mint a magyar, amely nagyon komoly strukturális válságokkal küzd, pusztán egy adócsökkentéssel nem lehet dinamizálni.

Pataky Attila, az Edda zenekar énekese a napokban arról panaszkodott, hogy 160 forintos árfolyamon felvett svájcifrank-alapú ingatlanhitele után immár havi félmillió forintos törlesztőrészlettel kell megbirkóznia. Bíró Ica, a fitnesz és a média világában is ismert személyiség pedig egy interjúban elmondta: a közelmúltban két barátnője is öngyilkos lett az elviselhetetlenné növekedett törlesztőrészleteik miatt.

Átlagos papír-írószer üzlet a főút mentén, a lakótelep tövében. Az átlagos pulton meglepő plakát: „Kérjük azon emberek jelentkezését, akiket az áramszolgáltató jogtalanul zaklatott, áramlopással vádolt, kötbérkövetelést támasztott vele szemben. Jelentkezzenek a rendőrkapitányságon!"

„Anders Behring Breivikből hiányzik az ölés-gátlás, ami pedig minden egészséges emberben megvan. Úgy gondolkodott, hogy küldetése jogos és igazságos, innentől kezdve a gyilkolás indokolhatóvá vált számára. Ez jellemzi a fasizmust is.”

„Anders Behring Breivikből hiányzik az ölés-gátlás, ami pedig minden egészséges emberben megvan. Úgy gondolkodott, hogy küldetése jogos és igazságos, innentől kezdve a gyilkolás indokolhatóvá vált számára. Ez jellemzi a fasizmust is.”

Hiába ígért biztonságot a belügyminiszter, hiába üzent hadat az illegális félkatonai szervezeteknek a miniszterelnök, Gyöngyöspatán betelt a pohár: a választók fölényes gyzelemhez segítették a szélsjobb jelöltjét. Úgy tŐnik, beérett a Jobbik politikája: a helyi konfliktusok szítására épül stratégia.

Hiába ígért biztonságot a belügyminiszter, hiába üzent hadat az illegális félkatonai szervezeteknek a miniszterelnök, Gyöngyöspatán betelt a pohár: a választók fölényes gyzelemhez segítették a szélsjobb jelöltjét. Úgy tŐnik, beérett a Jobbik politikája: a helyi konfliktusok szítására épül stratégia.

Nemrégiben azt nyilatkozta, hogy a Munka Törvénykönyvének tervezett változtatása katasztrofális következményekkel járhat a munkavállalókra. Az egyik változás az lenne, hogy továbbra is rugalmasan kezelnék a heti munkaidőt: 40 helyett 44 órát is lehetne dolgoztatni, mivel korábban 40 helyett lehetett 36-ot munkával tölteni – ugyanannyi pénzért. – Ez a szabály eredetileg 2009. áprilistól 2011 végéig szólt. Arról van szó, hogy a gazdasági válság okán – ha a megrendelések úgy fluktuáltak, hogy például muszáj volt csökkenteni a munkaidőt – a jogszabály megengedte, hogy 36 órát dolgoztasson a munkáltató a munkavállalóval, és később aztán ezt annak fejében és olyan mértékben kiegyenlíthesse, amennyivel rövidebb munkaidőt terhelt a munkavállalóra.Vagyis a 36 óra munkáért is megkapta a 40 órára járó fizetést.– Persze. Később pedig, amikor ismét felpörög az üzlet, és több a megrendelés, ezt az időt visszaadja. Mi ezzel a baj? – Más a terhelés: ismerve a magyar munkáltatóknak a Munka Törvénykönyve iránti „abszolút tiszteletét”, azt gondolom, ez lehetőséget adhat a jogszabályok megsértésére, a munkáltató gazdasági és jogi erejének érvényesítésére is. Tehát aggódunk a dolog miatt, mert a gazdasági válság ezt már nem indokolja, és főleg nem úgy, hogy meghatározatlan időre lenne érvényes. A 44 órás munkahét napi 48 perc többletmunkát jelentene.– Ha úgy írják elő.Még hogy lehet?– Fantázia kérdése. Például 2-3 napra is összevonhatják a pluszokat, és akkor nagyon sokáig kell benn dolgozni. Sokan 12-13 órákat dolgoznak naponta, azaz hetente 60 órát is. Ezek az emberek csak mosolyognak azon, hogy másoknak sok az esetleg 40-ről 44-re emelkedő munkaidő. Megint mások, akik képtelenek munkát találni, örömmel dolgoznának bármennyit, csak dolgozhassanak. Ebben a helyzetben miért látja ilyen katasztrofálisnak ezt a rendelkezést? – Mert alapvető igénye a munkavállalóknak a kiszámíthatóság, hogy tudja, mikor kezd, és mikor végez. Egyébként más kapcsolódó normatívák nincsenek, hogy hogyan lehet elrendelni: írásban, szóban, mennyi idővel előtte. Amikor a jogalkotó kitalál egy szabályt, azt meg kell támasztani különféle definíciókkal, mert önmagában nem nagyon lehet értelmezni. Mi azért tartunk a változtatásoktól, mert a munkáltatók igen nagy része törvénysértő módon foglalkoztatja a munkavállalókat. Magyarországon ez tipikus. És ahol nincs kollektív szerződés, nincs szakszervezet, ott egyedül áll szemben a munkavállaló a munkáltatóval: nem latolgatnám, hogy ez mit jelent. Ezért okoz ez gondot. És azért is, mert nincs országos szintű szociális párbeszéd, mivel a kormány megszüntette a háromoldalú érdekegyeztetést. Ami ütközik a jelenleg hatályos Alkotmánnyal is.  Egy másik lényeges pont, amit sérelmeznek, a túlóra kérdése. – Ennek a változtatásnak az a lényege, hogy a munkáltató előírhatja, hogy nem fizet pótlékot, hanem ugyanolyan mértékű szabadidőt biztosít a munkavállalónak, mint amilyen mértékben rendkívüli munkát teljesített. Ma Magyarországon az emberek nem azért vállalnak túlórát, hogy utána majd milyen jó lesz pihenni, hanem azért, mert kevés a fizetésük. Jelenleg, a KSH-adatok alapján, havi bruttó 213 ezer forint az átlagkereset nemzetgazdasági szinten. Ezért az, hogy a jövőben előírhatja a munkáltató, hogy szabadidőben adja vissza a túlórát, túlmegy minden normális és ésszerű határon.Mindig is volt ilyen, úgy mondták, hogy a dolgozó lecsúsztatta a túlórát. – Akár meg is alkudhatnak. De úgy gondolom, hogy az „előírhatja” kategória azt jelenti, hogy a munkáltató kezébe kerül a döntés, itt alkunak nagy tere nem lesz. Mint ahogyan az éves szabadság kiadásakor sem: a módosítás azt írja elő, hogy két részletben lehet kiadni, azaz nem lehet elaprózni, kivéve, „ha rendkívüli gazdasági indokok késztetik a munkáltatót”. A munkavállalót sok mindennel rá lehet kényszeríteni ilyen alkura, de hogy ráadásul ezt szakmaiatlanul fogalmazzák meg, attól az ember haja égnek áll. A kormányoknak ilyen helyzetben a munkavállalót kellene jobb pozícióba hozni és védeni, nem a munkáltatónak biztosítani még nagyobb rugalmasságot a foglalkoztatásban.Ön szerint miért a munkaadó oldalán áll a kormány?– Mert a távolság a kormány és a munkáltatók között sokkal kisebb, mint a kormány és a szakszervezetek között. Ennek sokféle oka van, gondoljunk például arra, hogy hová fordulhatnak a pártok, amikor pénzre van szükségük. Azt nem tartja elképzelhetőnek, hogy az új szabályokkal a munkamorált próbálják javítani? Gazdasági válság van, és olyan kevesen dolgoznak, hogy így képtelenség fenntartani az országot. – Ha valamelyik neves magyar nagyvállalkozó azt mondja, hogy az ideális munkaerő a kínai, mert egy marék rizsért képes 20 órát dolgozni, azt mondom, ez a dolog egyik szála. A másik pedig az, hogy ha a magyar munkavállaló kiteszi a lábát az országból, Ausztriába megy dolgozni, sokkal kevesebb konfliktussal találkozik, és sokkal nagyobb jogbiztonságot érez maga körül, mint itthon, és hozza a teljesítményt, hiszen különben nem vennék föl. Magyarországon is szükség lenne egy jó munkaügyi kapcsolati kultúrára a kormánytól, a parlamenttől egészen a mikrovállalkozásokig: ez most szerintem nagy hiátust szenved.Mit szól a bohócforradalomhoz? Ez is a munka világához kapcsolódik, mert arról szól, hogy a korkedvezményes nyugdíjból visszahívni kívánt rendvédelmiek nem akarnak visszatérni. – Az egy blöff a kormány részéről, hogy mindenkinek dolgozni kellene. Hol?Ez egy másik kérdés, de hogy dolgozni kellene, az biztos.– Szerintem meg a kormánynak tárgyalnia kéne az emberekkel, nem levelezgetni. Hogy ne 54 százalék legyen a foglalkoztatottak aránya, hanem sokkal magasabb, ez abszolút normális törekvés. Az eszközökkel és az odavezető úttal viszont vitánk van. Az, hogy szabad kezet kapnak a munkáltatók, és az eddigi törvénysértés ezután nem minősül majd törvénysértésnek – mégsem követendő út. A Fidesz programjából nem sok konkrétumot lehetett tudni, de azt többször kifejezték, hogy nagy győzelem esetén nagy változások jönnek. És azt is elmondták, hogy a munkára kell épülnie a társadalomnak. A bölcs magyar nép pedig – 2002-ben és 2006-ban a szocialisták fogalmaztak így – kétharmados többséget adott a Fidesznek. Most meg csodálkozik. A népek már csak ilyenek. Van egy-két történelmi példánk, amikor nagy többséggel megválasztottak bizonyos pártokat, majd később szembesülni kellett a döntés katasztrofális következményeivel. Az emberek egy része már megbánta, hogy oda szavazott, de nem tudnak hova menni, mert a másik oldalon nincsenek olyan pártok, melyeket érdemesnek tartanának támogatni. Gaskó István forró őszt ígért a szakszervezetek részéről. Ön mit ígér? – Gaskó úr a Liga elnöke. Hiba lenne a részemről minősíteni egy másik konföderáció elnökét, annak munkáját. Tény az, hogy a különböző konföderációk nem egyenlő távolságban vannak a mindenkori hatalomtól. A Munkástanácsok elnökével és a Liga elnökével folytatott négyszemközti beszélgetések nem növelték a többi szakszervezeti tömörülés bizalmát. Mi, az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége úgy látjuk, hogy augusztus 20-a után kezdődhet a tiltakozó akciók sora.

Nemrégiben azt nyilatkozta, hogy a Munka Törvénykönyvének tervezett változtatása katasztrofális következményekkel járhat a munkavállalókra. Az egyik változás az lenne, hogy továbbra is rugalmasan kezelnék a heti munkaidőt: 40 helyett 44 órát is lehetne dolgoztatni, mivel korábban 40 helyett lehetett 36-ot munkával tölteni – ugyanannyi pénzért. – Ez a szabály eredetileg 2009. áprilistól 2011 végéig szólt. Arról van szó, hogy a gazdasági válság okán – ha a megrendelések úgy fluktuáltak, hogy például muszáj volt csökkenteni a munkaidőt – a jogszabály megengedte, hogy 36 órát dolgoztasson a munkáltató a munkavállalóval, és később aztán ezt annak fejében és olyan mértékben kiegyenlíthesse, amennyivel rövidebb munkaidőt terhelt a munkavállalóra.Vagyis a 36 óra munkáért is megkapta a 40 órára járó fizetést.– Persze. Később pedig, amikor ismét felpörög az üzlet, és több a megrendelés, ezt az időt visszaadja. Mi ezzel a baj? – Más a terhelés: ismerve a magyar munkáltatóknak a Munka Törvénykönyve iránti „abszolút tiszteletét”, azt gondolom, ez lehetőséget adhat a jogszabályok megsértésére, a munkáltató gazdasági és jogi erejének érvényesítésére is. Tehát aggódunk a dolog miatt, mert a gazdasági válság ezt már nem indokolja, és főleg nem úgy, hogy meghatározatlan időre lenne érvényes. A 44 órás munkahét napi 48 perc többletmunkát jelentene.– Ha úgy írják elő.Még hogy lehet?– Fantázia kérdése. Például 2-3 napra is összevonhatják a pluszokat, és akkor nagyon sokáig kell benn dolgozni. Sokan 12-13 órákat dolgoznak naponta, azaz hetente 60 órát is. Ezek az emberek csak mosolyognak azon, hogy másoknak sok az esetleg 40-ről 44-re emelkedő munkaidő. Megint mások, akik képtelenek munkát találni, örömmel dolgoznának bármennyit, csak dolgozhassanak. Ebben a helyzetben miért látja ilyen katasztrofálisnak ezt a rendelkezést? – Mert alapvető igénye a munkavállalóknak a kiszámíthatóság, hogy tudja, mikor kezd, és mikor végez. Egyébként más kapcsolódó normatívák nincsenek, hogy hogyan lehet elrendelni: írásban, szóban, mennyi idővel előtte. Amikor a jogalkotó kitalál egy szabályt, azt meg kell támasztani különféle definíciókkal, mert önmagában nem nagyon lehet értelmezni. Mi azért tartunk a változtatásoktól, mert a munkáltatók igen nagy része törvénysértő módon foglalkoztatja a munkavállalókat. Magyarországon ez tipikus. És ahol nincs kollektív szerződés, nincs szakszervezet, ott egyedül áll szemben a munkavállaló a munkáltatóval: nem latolgatnám, hogy ez mit jelent. Ezért okoz ez gondot. És azért is, mert nincs országos szintű szociális párbeszéd, mivel a kormány megszüntette a háromoldalú érdekegyeztetést. Ami ütközik a jelenleg hatályos Alkotmánnyal is.  Egy másik lényeges pont, amit sérelmeznek, a túlóra kérdése. – Ennek a változtatásnak az a lényege, hogy a munkáltató előírhatja, hogy nem fizet pótlékot, hanem ugyanolyan mértékű szabadidőt biztosít a munkavállalónak, mint amilyen mértékben rendkívüli munkát teljesített. Ma Magyarországon az emberek nem azért vállalnak túlórát, hogy utána majd milyen jó lesz pihenni, hanem azért, mert kevés a fizetésük. Jelenleg, a KSH-adatok alapján, havi bruttó 213 ezer forint az átlagkereset nemzetgazdasági szinten. Ezért az, hogy a jövőben előírhatja a munkáltató, hogy szabadidőben adja vissza a túlórát, túlmegy minden normális és ésszerű határon.Mindig is volt ilyen, úgy mondták, hogy a dolgozó lecsúsztatta a túlórát. – Akár meg is alkudhatnak. De úgy gondolom, hogy az „előírhatja” kategória azt jelenti, hogy a munkáltató kezébe kerül a döntés, itt alkunak nagy tere nem lesz. Mint ahogyan az éves szabadság kiadásakor sem: a módosítás azt írja elő, hogy két részletben lehet kiadni, azaz nem lehet elaprózni, kivéve, „ha rendkívüli gazdasági indokok késztetik a munkáltatót”. A munkavállalót sok mindennel rá lehet kényszeríteni ilyen alkura, de hogy ráadásul ezt szakmaiatlanul fogalmazzák meg, attól az ember haja égnek áll. A kormányoknak ilyen helyzetben a munkavállalót kellene jobb pozícióba hozni és védeni, nem a munkáltatónak biztosítani még nagyobb rugalmasságot a foglalkoztatásban.Ön szerint miért a munkaadó oldalán áll a kormány?– Mert a távolság a kormány és a munkáltatók között sokkal kisebb, mint a kormány és a szakszervezetek között. Ennek sokféle oka van, gondoljunk például arra, hogy hová fordulhatnak a pártok, amikor pénzre van szükségük. Azt nem tartja elképzelhetőnek, hogy az új szabályokkal a munkamorált próbálják javítani? Gazdasági válság van, és olyan kevesen dolgoznak, hogy így képtelenség fenntartani az országot. – Ha valamelyik neves magyar nagyvállalkozó azt mondja, hogy az ideális munkaerő a kínai, mert egy marék rizsért képes 20 órát dolgozni, azt mondom, ez a dolog egyik szála. A másik pedig az, hogy ha a magyar munkavállaló kiteszi a lábát az országból, Ausztriába megy dolgozni, sokkal kevesebb konfliktussal találkozik, és sokkal nagyobb jogbiztonságot érez maga körül, mint itthon, és hozza a teljesítményt, hiszen különben nem vennék föl. Magyarországon is szükség lenne egy jó munkaügyi kapcsolati kultúrára a kormánytól, a parlamenttől egészen a mikrovállalkozásokig: ez most szerintem nagy hiátust szenved.Mit szól a bohócforradalomhoz? Ez is a munka világához kapcsolódik, mert arról szól, hogy a korkedvezményes nyugdíjból visszahívni kívánt rendvédelmiek nem akarnak visszatérni. – Az egy blöff a kormány részéről, hogy mindenkinek dolgozni kellene. Hol?Ez egy másik kérdés, de hogy dolgozni kellene, az biztos.– Szerintem meg a kormánynak tárgyalnia kéne az emberekkel, nem levelezgetni. Hogy ne 54 százalék legyen a foglalkoztatottak aránya, hanem sokkal magasabb, ez abszolút normális törekvés. Az eszközökkel és az odavezető úttal viszont vitánk van. Az, hogy szabad kezet kapnak a munkáltatók, és az eddigi törvénysértés ezután nem minősül majd törvénysértésnek – mégsem követendő út. A Fidesz programjából nem sok konkrétumot lehetett tudni, de azt többször kifejezték, hogy nagy győzelem esetén nagy változások jönnek. És azt is elmondták, hogy a munkára kell épülnie a társadalomnak. A bölcs magyar nép pedig – 2002-ben és 2006-ban a szocialisták fogalmaztak így – kétharmados többséget adott a Fidesznek. Most meg csodálkozik. A népek már csak ilyenek. Van egy-két történelmi példánk, amikor nagy többséggel megválasztottak bizonyos pártokat, majd később szembesülni kellett a döntés katasztrofális következményeivel. Az emberek egy része már megbánta, hogy oda szavazott, de nem tudnak hova menni, mert a másik oldalon nincsenek olyan pártok, melyeket érdemesnek tartanának támogatni. Gaskó István forró őszt ígért a szakszervezetek részéről. Ön mit ígér? – Gaskó úr a Liga elnöke. Hiba lenne a részemről minősíteni egy másik konföderáció elnökét, annak munkáját. Tény az, hogy a különböző konföderációk nem egyenlő távolságban vannak a mindenkori hatalomtól. A Munkástanácsok elnökével és a Liga elnökével folytatott négyszemközti beszélgetések nem növelték a többi szakszervezeti tömörülés bizalmát. Mi, az Autonóm Szakszervezetek Szövetsége úgy látjuk, hogy augusztus 20-a után kezdődhet a tiltakozó akciók sora.

Kémkedés, bűnpártolás, államellenes cselekmény: beszélgetésünk idején ennyit lehet tudni a Szilvásy Györggyel, Laborc Sándorral és Galambos Lajossal kapcsolatos eljárásról, mivel a hatóságok államtitokra hivatkozva konkrétumokat nem közöltek. Ön mit tud a konkrét ügyről?–ŰNem sokat, és ez zavar is. Egy ilyen eljárás természetesen nem lehet nyílt, de a vádat ismertetni kellene. Az pedig tarthatatlan, hogy valakit őrizetbe vesznek kémkedés gyanújával, majd néhány napon belül szabadlábon távozhat: vagy kém, vagy nem kém. Ezek szerint az Ön szemében már meg is dőlt a vád?–ŰNem tudom, hogy megdőlt-e, mert nem tudom, hogy mi a vád. Kémkedést egyébként két módon lehet bizonyítani: ha az illető bevallja, vagy ha tetten érik. Amikor például egy új diplomata érkezik egy országba, arról az adott ország szolgálatai joggal feltételezhetik, hogy a diplomáciai tevékenységen túl esetleg más megbízatást is teljesít, de mindaddig mégsem bökhetnek rá, hogy ez egy kém, amíg nem sikerül bizonyítani. Azt szoktuk mondani a szakmánkban, hogy az összeköttetési rendszer a leggyengébb láncszem: egy kémet például úgy lehet lebuktatni, ha tetten érik egy anyag átadásakor, vagy amikor találkozik a megbízójával. Ezt nevezzük az összeköttetési rendszeren keresztüli elhárítási lépésnek. Ez bizonyító erejű, most viszont nem látjuk sem a tény­állást, sem a bizonyítékokat. Kémkedés ürügyén spekulálni nem lehet. Miért a nyilvánosság előtt zajlik ez a történet? –ŰAzért, mert ez egy tragikus ország. Ez az egész ügy rettenetesen negatív politikai szempontból, negatív a meggyanúsított politikus és a mögötte álló párt számára, de negatív a mai kormányzati politika szempontjából is, hiszen az egész ügykezelés a kiszivárogtatástól a pontatlan, sablonos fogalmazásig mind dilettantizmusra utal – legalábbis az én olvasatomban. Egy ilyen ügyben – két volt titkosszolgálati vezetőről és egy korábbi titkosszolgálati miniszterről beszélünk – nem volna megengedhető, hogy a vádhatóság és az őrizetbe vett személyek bíró előtt próbálják bizonyítani az igazukat. Vagy egy normálisan előkészített operatív nyomozás és azt legalizáló, már nem fedett nyomozás folyik, amely során szinte biztosan megdönthetetlen tények vannak, vagy – ez az én álláspontom – ilyen ügyekben semmi nem szivároghat ki, amíg a bírói szakaszba nem jut a történet. Lefolytathatták volna így is az eljárást?–ŰHogyne. Ha abból indulunk ki, hogy valóban kémkedésről van szó, akkor az érintetteket le kell tartóztatni, fogdában kell tartani. Magyarországon azonban ezt nem lehet megoldani, mert az itthoni politikai hozzáállás ehhez a szakterülethez nem felel meg az elfogadott nemzetközi normáknak. Ennek az ügynek ilyetén történő kezelésével me­gint lejáratják a magyar titkosszolgálatokat: mert ha tényleg ilyen bűncselekmény történt, az nem a szolgálatok problémája, legfeljebb néhány ott dolgozó emberé, de azzal, hogy mindezt felemás módon nyilvánosságra hozták, úgy tűnhet, hogy a szolgálatok nemhogy az országot, de önmagukat sem voltak képesek megvédeni. És ha ez az utóbbi helyzet a valóság, az borzasztó negatív módon fogja befolyásolni a magyar szolgálatok külföldi megítélését. És ha az egész nem igaz?–ŰAkkor is a szervezetet járattuk le. Ön szerint van a történetben politikai szál?–ŰBotorság lenne azt mondani, hogy nincs. Az elmúlt évek mindkét fél irányából láthatóvá tették azt, hogy a politika megpróbálja a szolgálatok eszközrendszerét napi szinten használni a maga érdekében. Súlyos hiba, amikor titkosszolgálati vezetők olyan információkat adnak a politikai vezetőnek, amilyet az hallani akar. Amikor napi politikai elvárásnak megfelelően dolgoznak. Nyilvánvaló, hogy a stratégiai irányokat a politika határozza meg a titkosszolgálatok számára – tehát, hogy kik az ellenségek, milyen irányban haladjanak a felderítések –, de azt nem határozhatja meg, hogy mondjuk a parlamenti ellenzéki pártokra milyen ügyrend szerint dolgozzanak. Magyarul: elfogadhatatlan, hogy előbb megvan a bűnös, aztán majd keresünk hozzá bűnt. Aki felcseréli a sorrendet, az koncepciós pereket gyárt.Az lenne a normális, hogy amennyiben a szakma bejelenti, hogy kémet talált, azzal a politika nem foglalkozik, mert nem az ő ügye. Megvárja a bíróság döntését, majd azt követően levonja a politikai döntést. Ma nem ez történik. Egy nyíltan még majdhogynem el sem kezdett eljárás elején parlamenti vizsgálóbizottságot hívtak össze, és mindkét oldal elkezd magyarázkodni. Ez azt jelenti, hogy az ügy mögött mindenki politikát érez. Ha jól értem, Ön kicsit leegyszerűsítve azt mondja, hogy a most előállított titkosszolgálati vezetők az akkori ellenzékre dolgoztak, amiért az immár kormányzati pozícióba került párt most elégtételt vesz?–ŰNézze, ha nagyon spekulálni akarunk, ez nincs kizárva, hiszen ma többen is magas pozícióban vannak azok közül, akiket az előző időszak keményen érintett például az UD Zrt. és egyéb ügyekben. Nyilvánvalóan kötelező lenne, hogy a felelős pozícióba került emberek függetlenítsék magukat a korábban elszenvedett sérelmeiktől, objektíven vizsgálják az eseményeket, és csak szakmai alapon döntsenek. Mivel a hatóságok konkrétumokat nem osztottak meg, az újságírók is kénytelenek folyosói pletykákra támaszkodni. Hallani arról, hogy a most hatalmon lévők úgy tudják, hogy ellenzéki korukban lehallgatták őket. Egy másik elmélet szerint Szilvásyék letartóztatása mögött az igencsak megosztott legnagyobb ellenzéki párt bizonyos tagjai is felsejlenek valamiképpen. Az mindenesetre tény, hogy Gyurcsány Ferenc, aki sok szálon kapcsolódik Szilvásy Györgyhöz, hónapok óta arról blogol, hogy a szocialisták pénztárnoka bizonyos gazdasági ügyekben együttműködik a Fidesz pénzemberével. Mindez pedig úgy válhat kerekké, ha komolyan vesszük a Demokratikus Charta nyílt levelét, miszerint a letartóztatások valódi célpontja Gyurcsány Ferenc. Ami pedig az elmúlt hat napot illeti: állítólag az Egymásért Egy-Másért Alapítvány vezetője olyan vallomást tett, ami miatt őrizetbe lehetett venni Galambos Lajost, aki viszont kihallgatásán egy másik ügyben terhelő vallomást tett Szilvásyra és Laborc Sándorra.                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                  –ŰEzeket a híreket én is hallottam, és ha reálisan nézzük a világot, akkor joggal feltételezhetjük, hogy sok igazságot tartalmaznak. Nem az összeesküvés-elmélet igazsága van ebben. Én abban hiszek, hogyha adódik egy szituáció, amire a szervezet jól reagál, akkor rá tud épülni. Itt van például a Strauss-Kahn-ügy. Szakmai meggyőződésből mondom, hogy ez nem egy előkészített provokáció volt, de mivel már régóta figyelték Strauss-Kahnt a ma kormányzó francia erők, ismerték a gyenge pontjait, és amint adódott egy szituáció, abban a pillanatban lecsaptak. Vagyis az állítólagos nemi erőszak a szobalány önálló akciója lehetett, de kapóra jött Strauss-Kahn politikai ellenfeleinek. Ez a szakma általában így működik. Nyolcvan százalékban az élet produkál helyzeteket, amire ráépülünk. Visszatérve az Ön által említett politikai spekulációra, vannak olyan elemei, amelyek tényleg nem pletyka szintűek. Nekem nem is azzal van a problémám, hogy a fenti összefüggések elvezetnek egy ilyen ügyhöz, hanem azzal, hogy mindez a titkos­szolgálatok rovására megy. A titkosszolgálati múltamból fakadóan pontosan tudom, hogy egy ilyen botrány esetén a szolgálat nem az alapfeladatait folytatja, hanem megpróbálja menteni a károkat. Higgye el, vannak olyan ellenérdekű titkosszolgálati rendszerek a világon, akik azt figyelik, miként tudják kihasználni az ilyen szituációkat, hogyan tudnak behatolni a természetes védelmi vonalak mögé. A játszmák nem napi szinten zajlanak, hanem sokkal hosszabb távon kell gondolkodni. A jövőt féltem: elképzelhető, hogy néhány év múlva, amikorra konszolidálódik a politikai helyzet, az ellenérdekű szolgálatok a mostani zűrzavarban beépült ügynökei által robbantanak ki valamilyen újabb botrányt, mert nem áll érdekükben, hogy Magyarországon végre nyugalom van.A kormányközeli sajtó azt sugallja, hogy Laborc Sándoron keresztül orosz érdekek érvényesülhettek. Tény, hogy Laborc NBH-főigazgatóvá történt kinevezését a szocialistákon kívül senki nem támogatta, és tény, hogy Laborc a nyolcvanas években a KGB-nél tanulta a titkosszolgálati szakmát. Egyébként a Regnum nevű orosz portál is arról ír, hogy ez az ügy valójában az orosz befolyás gyengítéséről is szólhat. –ŰOroszországgal a magyar szolgálatok munkakapcsolatban állnak, mégpedig azért, mert nem vagyunk ellenséges viszonyban. Vannak közös érdekeink, például a nemzetközi terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben és bizonyos gazdasági kérdésekben is. Nem értem az orosz fóbiát, már ha tényleg erről van szó. Egyrészt az, hogy információs érdeklődés van Magyarország irányában, ez nemcsak Moszkvát jellemzi, hanem például Washingtont is. A világ minden pontjáról figyelik a világ minden pontját, aminek az egyik eszköze a hírszerzési információk begyűjtése. Ez természetesen nem ment fel az ügynökség szervezése alól, mert ügynökséget szervezni tilos. Érdeklődni lehet, információt gyűjteni lehet, különben minek lenne a CIA, minek lenne a magyar hírszerzés. Vannak olyan szabályok, amelyekben megállapodtunk a rendszerváltást követően. Ezeket persze senki nem tartja be, de legalább mindenki igyekszik úgy tenni, mintha betartaná. Önmagában az, hogy az oroszok érdeklődnek kelet-európai uniós országok irányában, ez számomra teljesen normális. Ha ebben az ügyben valóban jelen van az orosz szál, akkor figyelembe kell venni, hogy Oroszországhoz még ma is erős köldökzsinórral kötődünk, gondoljunk a kőolajra és a földgázra. Attól, hogy Oroszország számunkra most nem stratégiai szövetséges, még nem kellene ellenséggé tennünk. Ezzel az üggyel most ellenségünkké tesszük Oroszországot?–ŰNézze, ha kiderülne, hogy Oroszország valóban kémeket szervezett be Magyarországon ezen a szinten, az a magyar szolgálatok teljes dilettantizmusáról árulkodna. Az pedig egy másik kérdés, hogy egy adott ország mikor fog kémet. Ezt ugyanis nem a szolgálatok, hanem a politika dönti el. Amikor Angliából kiutasítanak orosz diplomatákat vagy éppen Franciaországból amerikai diplomatákat, annak realizálásáról nem a titkosszolgálatok döntenek, hanem a politikusok. Ha tehát mi most orosz kémet produkálunk, annak meg kell, hogy legyen a megfelelő politikai háttere, alapja és érdeke. A külpolitika ugyanis nem úgy működik, mint a hazai belpolitika, hogy ma mondunk valamit, holnap meg az ellenkezőjét: a világban mindennek megvan a konzekvenciája. Ez persze nem jelenti azt, hogy az oroszok holnap elzárják a gázcsapot, de sok olyan következmény lehet, amit nagyon pontosan végig kell gondolni, mielőtt egy kémügyet kreálunk. Ez politikai kérdés.Márpedig, ha abból indulunk ki, hogy kémkedni csak egy külföldi ország számára lehet, a sajtó egy része pedig az érintettek orosz kötődését taglalja, akkor nehéz másra gondolni, mint amiről az orosz hírportál is írt.–ŰNézze, Laborc Sándor nem KGB-s. A KGB-s kifejezés azt jelenti, hogy az adott személyt beszervezte a KGB. Laborc hivatalosan tanult a Szovjetunióban a Titkosszolgálati Akadémián, mint sokan mások vele együtt. Hogyha orosz titkosszolgálati akcióról lenne is szó, akkor is evidencia, hogy nem a nyilvánvaló titkosszolgálati személyeket szervezik be, hanem azokat, akik egyéb egyetemeken tanultak. Az a hírszerző, akit nyíltan beszerveztek, folyamatosan életveszélyes szituációban van, hiszen ő a célország szemszögéből hazaáruló. Ugyanakkor éppen ezért a szakma csúcsát jelenti beépülni az ellenérdekű titkosszolgálatba.  De egy ilyen feladatra semmiképp nem olyan embert küldenének, akinek papírja van arról, hogy ő hírszerzést tanult a KGB-nél. Az oroszok nem hiszik el, hogy ennyire hülyék lennénk, hogy egy ilyen kérdést ne lokalizálnánk az első pillanattól kezdve. Annak idején, amikor Demeter Ervin az UD Zrt. ügyben azt kérdezte, hogy hányszor járt Moszkvában Laborc, azért volt teljes dilettantizmus, mert ha ő Moszkvában járt, az éppen azt igazolja, hogy nem kém, ugyanis az összeköttetést nem úgy tartják, hogy gyere már ki, és beszélgessünk kicsit. Azt, hogy voltaképpen Gyurcsány Ferenc lehet a célpont, hogy ítéli meg?–ŰBeígérték neki régóta. Mások viszont azt állítják, hogy a Fidesznek minden nap ajándék, amíg Gyurcsány az MSZP-t bomlasztja, márpedig ehhez szabadlábon kell lenni. Ön azt mondja, az oroszokkal nem áll érdekünkben ujjat húzni. Mindezt elfogadva: mi állhat az ügy hátterében? –ŰÉn nem látok a politikusok fejébe, hogy melyik lépést miért lépik meg, de még egyszer mondom, kémkedési ügyben megdönthetetlen bizonyítékokkal kell szolgálni. Vagy bevallotta, vagy tetten érték. Ha egyik sincs, akkor az nem kémkedés. A Mol-részvények átjátszása az oroszoknak, lehet kémkedés?–ŰA Mol nem magyar cég. Nemzetközi befektetési alapok rendelkeznek a részvények többségével. A magyar állam most visszavásárolja az oroszok részesedését, ettől azonban nem válik többségi tulajdonossá. Az oroszok egyébként az OMW-től vették meg azt a részvénycsomagot, amely most a magyar államhoz kerül: ebből tehát az következne, hogy annak idején az OMW is orosz érdekből vásárolta meg a csomagot? Ha ezt állítanánk, akkor nemcsak Moszkvával, de Béccsel is szembe kerülnénk, hiszen így azt feltételeznénk, hogy a többségi osztrák tulajdonú OMW az oroszok ügynöke. Egyébként mi lehet a kémkedés abban, ha részvényeket adunk vagy veszünk?  Úgyhogy ebben az ügybe bebújni a Mol mögé, nagyon veszélyes. Egyébként pedig a Mol részvényesei számára olyan nagy baj az, ha olyanok is részvénytulajdonosok, akik egyébként a Mol legnagyobb beszállítói? Szerintem ez inkább stabilizálná a részvények értékét, hiszen azt garantálná, hogy mindig lesz alapanyag.A beszélgetésünk elején az mondta, aki a bűnöshöz keres bűnt, az koncepciós pereket gyárt. Az MSZP is koncepciós perekről beszél.  –ŰAz ellenzék is megéri a maga pénzét, hiszen a maga idejében ugyanezt csinálta: magam is részese voltam egy ilyen eljárásnak. Persze néhány év után az embert fölmentik, mert kiderül, hogy nem történt bűncselekmény, de amíg odáig eljutunk, azt nem kívánom senkinek.

Este elköszönt kollégáitól a csongrádi tejüzemben, másnap már Torgyán József mellett dolgozott a Kisgazdapárt budapesti központjában. 1998-ban, 27 évesen országgyŐlési képvisel és a parlament jegyzje lett, a kisebbik koalíciós párt egyik legtehetségesebb politikusának tartották. Karrierje 2002-ben tört meg: elveszítette mandátumát, és átmenetileg elveszítette feleségét is. 2004-ben megtért, a napokban pedig könyvet jelentetett meg.

„Prostituáltak és baldachinos ágyak szabad felhasználásra: a Hamburg-Mannheimer Biztosító 2007-ben a budapesti Gellért fürdőben látta vendégül legsikeresebb munkatársait egy frissítő szexpartira" - adta hírül a tekintélyes német lap, a Spiegel online változata. Az eset távolról sem egyedülálló: Budapest a prostitúció és a pornóipar egyik európai fővárosa.