Véget érhet a 22-es csapdája
Véget érhet a 22-es csapdája
2004. 08. 02.
Lágy, esti szellő simogat, a lemenő nap fénye szelíden bearanyozza a békés kertváros családi házait. Kutyaugatás, néha gyerekzsivaj, vagy éppen mindkettő. Az utak szélén elvétve gyümölcsfák, érett ringló mosolyog. Aztán – ahogy kérdezősködni kezdek – megváltozik minden. Egy kutyáját sétáltató hölgy pánikszerűen menekül, az üres gyárépület biztonsági őre pedig így felel: "Nem tudok semmiről, és nem is akarok." "Rólam aztán egy bötűt se írjon" – figyelmeztet egy öregember; csak a házkerítés biztonságát élvező riportalanyok válaszolnak hosszabban – nevük közléséhez azonban egyikük sem járul hozzá. A főváros XXII. kerületében, Nagytétényben, az egykori fémfeldolgozó gyár környékén járok.