„Besenyő TT István, aki vagyok, azaz Besenyő Tudatosan Táplálkozó István. Elmondom Önöknek, hogy a múltkorjában én tudatosan táplálkoztam. Édes süteményféleséget. És végig tudtam, hogy eszek. Egyszer sem haraptam mellé. Közbe’ – hogy okosodjak – olvasom a süteményféle matricáján, hogy miből van. Lisztjavító szer. Hát elromlott a liszt? Térfogatnövelő szer. Eleve nem volt nagy. Mekkora lehetett eredetileg? Hát ez hülyeség, a térfogat nem finom. Nem kell térfogatot enni.”
Talán mindannyian ismerjük Besenyő Pista bácsi fenti mondatait. Egy olyan jelenséget parodizál, amely jó ideje jelen van a hétköznapjainkban. Mindenki megrökönyödött már legalább egyszer az „E-számokat” firtató cikkeken, riportokon. Sokan nem kedveljük az ízfokozókkal teli chipseket, műfánkokat vagy gyorséttermeket, igyekszünk házi tojást venni, vagy piacon beszerezni a – remélhetőleg – minden mesterséges adaléktól mentes konyhai alapanyagainkat. Sokszor mondjuk el: bezzeg régen, még a csirkének is más íze volt, s közben irigyeljük a falun élőket a maguk megtermelte élelmiszerekért. Aztán találkozunk az umamival.
Az a bizonyos dashi alaplé
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »