Mandarinföld közelebb van, mint gondolnánk. Bár sokszor követhetetlen a sok határváltás: hol kilépünk az egyik országból, hol pedig be egy másikba, vagy épp fordítva. Mindenesetre Horvátországon, majd Bosznia-Hercegovinán át végig a Neretva-kanyonon keresztül haladunk, melynek szépsége leírhatatlan: lagúnák, ragyogó smaragdszínű víztükör, sziklafalakkal szegélyezett partvonal, lenyűgöző természet – mesebeli az egész. A biztonság és az utak minősége teljesen rendben van, habár utóbbiak több helyütt elég keskenyek és kanyargósak.
Útközben a legnagyobb örömünkre a kötelező 1-2 órás pihenőket Jajcánál és Mostarnál tartottuk – mintha utunk e szakaszán egyenesen Csontváry nyomában járnánk… Jajca tojás alakú hegyen terül el, erre utal a város neve is („jajca”: tojás). Központjában a vár áll, magyar vonatkozását a bejáratnál tábla hirdeti: Mátyás király foglalta vissza a törököktől, majd megalapította a jajcai bánságot, amely elestéig hazánk része volt. Sétánk során megcsodáljuk, ahogy az őszi természet színei keretbe foglalják a lezúduló világhírű vízesést a Pliva-tó és az Orbász folyó találkozásánál.
Bár a festői Mostarban most is sok a turista, az Öreg híd és környezete megunhatatlan látvány – főleg a Neretva folyón álló hidak egyikéről szemlélve.
A szellem erejével: az okkultizmus harca a kereszténységgel
Mítoszoktól, misztériumoktól és babonaságoktól sűrűn átszőtt szellemi-vallási közegbe robbant bele a kereszténység »
Pünkösd után: a karizmák titkai
Hogyan alakult a Szentlélek ajándékainak megítélése az elmúlt 2 ezer évben »
Nők a pünkösdi mozgalomban
Növekvő szerepvállalás és alakuló trendek az Egyházban »