Kim minden reggel elsétál a szögesdrót, a hat kutya és egy éjjeliőr mellett, hogy a munkahelyére érjen, egy rózsaszín bérházba, amely magasan emelkedik a nyomornegyed fölé Lapu-Lapu városában, a Fülöp-szigeteken. A rózsaszín bérház harmadik emeletére érve üdvözli munkatársait. A függönyök behúzva, a számítógép-képernyők mesterséges holdfényként világítják meg a szobát. Nyolc munkás ül két sorban, az eszközeik az asztalukon sorakoznak: egy számítógép, egy SIM-kártya-torony és egy régi mobil. SIM-kártyák tízezrei állnak téglákba rendezve a székek alatt, a számítógépek tetején és régi instanttésztás dobozokban szanaszét a szobában.
Richard Braggs, Casipong főnöke ül egy asztalnál a dolgozók mögött, időnként felpillant dupla monitoráról, hogy ellenőrizze alkalmazottai képernyőit. A félhomály ellenére is Ray-Ban napszemüveget visel, hogy megvédje szemét számítógépe vakító fényétől.
Casipong felrakja fülhallgatóját, majd ellenőrzi az ügyfélutasításokat. Ezek a leírások gyakran nagyon tömörek: a Sao Paulo edzőterem 75 brazil női fitneszfanatikust kér, vagy egy bár San Franciscóban 1000 helyi meleg rajongót akar.
2015. 07. 17. (XIX/29)
